Little Horan/2 ~ Chapter 2.

Sziasztok!
Azt a, 11 megjegyzés?! Ugráltam a széken :) Köszönöm szépen! :) Kedvesek vagytok.
Itt is a friss fejezet, remélem, hogy tetszeni fog. Most semmi egyéb mondanivalóm nincs, esetleg 200.000 oldal megjelenítés közeleg, és ÚR ISTEN! MÁR 200.000?
Jó olvasást!



- Helloka! - intett Louis, majd egy ezer wattos vigyort villantott.
- Sziasztok! - nyögtem ki halkan. - Ti, hogy kerültök ide? - ráztam meg a fejemet, hogy kicsit kitisztuljon.
- Meglepetés - rázta idétlenül Niall a kezét - Te nem is örülsz nekünk?
- Per pillanat? Nem nagyon! Amúgy, Zayn, megtennéd, hogy Abigail mögé állsz, s elkapod ha elájul? - mutattam a mögöttem álló barna hajú lányra, aki a levegőt egyre csak gyorsabban vette, s hirtelen zokogni kezdett.
- Jézusom! Egy álmom válik valóra! Itt állnak előttem! Teljes élet nagyságban! - majd a megszeppent Harry nyakába vetette magát.
- Liz, itt meg mi folyik? - hallottam meg Berti döbbent hangját.
- Hát, a srácok idejöttek! Még én sem tudom, hogy miért, és Abigail, fangirlt játszik - magyaráztam a történteket.
- Na! Le lehet szállni a pasimról! - rántotta le Roberta idegesen Harryről a lányt, majd átvette a helyét. Harry Őt már szívesebben tartotta karjai között.
- Helloka! - lépett Niall Hanna elé - Hiányoztál bogyókám ! - ölelte át.
- Na, szép! Még egy ölelést sem kapok ! - hallottam meg Liam hangját. A lábával a talajon körözött, kezei a háta mögött összekulcsolva, s az ég felé nézve ringatózott.
- Gyere már ide! - bújtam hozzá, mire Ő a hajamba puszilt.A kezeimet a nyaka köré fontam, Liam pedig megcsókolt.
- Jézusom! Nem elég, hogy Niall húga, még Liam barátnője is - sikítozott torka szakadtából Abigail. Ha így folytatja a gyogyóban köt ki, egy ágyhoz rögzítve.
- Lépj már le! - nézett rá idegesen Hanna, mire Abigail egy tapottat sem mozdult, csak egyre közeledett Zaynhez, aki ijedten bújt Boo Bear háta mögé.
- Zaynee! - mosolygott Abigail.
- Tessék! Itt egy mindenki által dedikált autó gramm kártya! Csak kérlek! Az életemet hagyd meg, s menj el! - nyújtotta a bolond lánynak Zayn, mire Abigail sikítozva rohant el egy autó felé.
- Nem semmi!
- És az osztály társunk! Majdnem minden szünetben a nyakamban lógott! - panaszkodtam a fiúknak.
- Figyelj! Ha megmondtad volna neki a vezeték nevedet, akkor talán nem kellett volna egész nap a rinyálását hallgatnod - okoskodott ujját feltartva Berti, mire én csak mérgesen kifújtam a levegőt, s megforgattam a szemem.
- Hagyjuk !
- Szerintem pedig menjünk innen, mert az a csaj nagyon szemez velem - fordította a fejét másik irányba Lou.
- Várjunk! Kocsival jöttetek? - érdeklődött Roberta.
- Nem! Teleportáltunk, szerinted? - gúnyolódott Zayn.
- Na, neked kuss a neved! Menjünk! - iramodott meg Liam az autó felé, engem pedig kézen fogott, s rántott maga után.

- Komolyan képesek voltatok egy személy gépkocsival jönni? - fogta a fejét Hanna, majd folytatta - Tudjátok srácok, ez öt személyes - motyogta Berti, majd halál nyugodtan Harry vállára támaszkodott.
Az orrunk előtt egy fekete Range Rover állt. Valószínűleg ez Harry kocsija, mert ez leginkább az Ő stílusát tükrözi.
- Nyugi, bőven elférünk! - emelte magasba az ujját Louis, majd beült a vezető ülésre. - Én vezetek, Zayn ül elől, s a másik három macsó az ölükbe veszik a lánykákat! - mutogatott nagyban.

A lányokkal egyszerre sóhajtottunk fel, majd indultunk meg a kocsi felé.
Végül is sikerült elhelyezkednünk. A felállás nem más lett, mint Niall ült középen, Hanna pedig az ölében, A jobb oldalán, Liam, én pedig az ölében, s Niallék bal oldalán pedig Harry s rajta Berti terpeszkedett.
Mit ne mondjak?! Nekem elég kínos helyzet volt. Ráadásul a fejem a kocsi tetejéig ért, így az is oldalra hajthattak. Kényelmetlen pozíció.
aztán, még rátett egy lapáttal, mikor Liam  kezeit a derekamra helyezte, arcát pedig a hátamra hajtotta. Mi vagyok én, párna?! Tudom, Ő csak szeret, de néha a legrosszabb pillanatokban.
Felsóhajtottam, majd Louishoz idézve szavaimat megszólaltam:

- Tudod, Boo Bear, mehetnél kicsit gyorsabban, elég frusztráló itt ülni!
- Nekem tetszik - szólalt meg Liam, mire én hangosan kifújtam a levegőt.
- Tudod, Lujzi, két okból is lelassítok - kezdett bele, majd az autó egybe lassabban haladt. - Egy, engem anyukámon kívül senki nem hívhat Boo Bearnek, és kettő, tetszik ez a tempó.
- Meg fog állítani a rendőr - szólt bele beszélgetésünkbe Hanna is.
- Hannuka, maradj csöndben, és nézd a tájat elsuhanni mellettünk! - oktatta ki Louis.
- Ha suhanna - forgatta szemeit Hanna, ha jól láttam.
- Hát ez az! Így soha nem érünk haza! -  fakadt ki Berti. - Nekem haza kell érnem!
- Nekem is! - drámázott Hanna - Vendégeink érkeznek! - ugrált szinte Niall ölében.
- Nyugi! Ne idegeskedj. Nincs jó hatással az ideg rendszeredre - felelt neki Louis, halál nyugodtan, s még lassított a tempón.
- Esküszöm, ha kikerülök onnan, én beverem azt a csinos kis pofikádat, Tomlinson! - fenyegetőzött Hanna, majd nagy levegőket vett, hogy lenyugtassa magát.
- Most megijedtem - fordult hirtelen hátra Louis, persze a kocsi, még mindig működésben volt, s körülbelül 20-al gurultunk előre.
- Louis! - kiabáltunk rá egyszerre ahányan csak voltunk. - tudod, én nem akarok örök életemre nyomorék lenni, tudod nekem vannak rajongóim! - folytatta végül Zayn.
- Egoista, buzi! Kuss! - lökte meg Louis, szegény Zayn, csak az ajtóhoz bújva próbált védekezni.- Na menjünk! - majd hirtelen a gázra taposott, s repesztettünk előre.
- Meg ne szólaljatok, hogy túl gyorsan megyek, mert komolyan, kiteszlek Titeket! - morogta Louis az orra alatt, majd hirtelen egy hatalmasat fékezett. - Megjöttünk!
- Ez gyors volt! - nyögte Berti, majd elkezdtünk kikászálódni a kocsiból. A nyakam teljesen elzsibbadt.

A táskánkat kivettük a csomagtartóból, majd mindenki haza vonult.
Louis, s Zayn is úgy döntöttek, hogy haza látogatnak a saját családjukhoz. Louis kijelentette, hogy hiányoznak neki, az imádott húgai, Zayn pedig anyukájára hivatkozott.  Gondolom, hogy ezeknek a dumáknak nem sok igazság alapja van.
Így Harry, Niall, s Liam maradtak Mullingarban.
Egymás után koslattunk be a házba. A táskámat azonnal felvittem, majd ledobtam a szobámban, majd levetettem magamat a kanapéra, s bekapcsoltam a tévét.
Szerencsére, ma nem kell még tanulni, a tanárok igen költőien fogalmaztak. Holnap vetjük bele magunkat a tudományok csodálatos folyamába. Mennyi agy, szinte elveszem köztük. Idióta gondolatomra, hangosan felnevettem.

- Te min derülsz ennyire? - huppant le mellém Harry.
- Mind egy, úgy sem értenéd! - intettem le.
- De rendes vagy, kislány!
- Nem vagyok kislány! - villantottam rá a tekintetemet.
- Hol a távirányító?! - szaladt be a nappaliba Niall - Seherezádé megy, most derül ki, hogy Emánuel megmenti-e Seherezádét, annak ellenére, hogy nem Ő a kis Ferdinándó apja!

Sosem értettem, hogy lehet ennyire odalenni ezekért az idióta sorozatokért. Az még oké volt, hogy rajongunk egy bandáért, esetleg egy személyért, de hogy egy barom sorozatért, mint ez a Seherezádé, nem áll össze nekem ez sehogy sem.

- Na mizu? - vágódott e a másik oldalamra Liam, s megfogta a kezemet.
- Most Lou nincs itt, de, olyan sokáig, csak barátok voltatok - vigyorgott rám Harry, mire én csak egy sóhajt hallattam, s mintha itt sem lenne, kizártam a fejemből fürtöskét.
- Hozok egy kis popcornt! - állt fel Liam a kanapéról. Úgy birom, hogy mindenki ennyire otthonosan mozog nálunk, lassan be is költözhetnek.
Amikor Liam jött vissza a popcornnal a kezében, megcsúszott a szőnyegen, s esett egy nagyot. A popron, pedig az arcára borult.
Nem bírtam ki, hogy ne nevessek. Olyan vicces látvány volt.
- Hé! Liam, ne pazarold el a popcornt! - szólt neki Niall - Drága volt!
- Kösz, hogy aggódtok értem! Igen, jól vagyok, köszi a kérdést! - tápászkodott fel a földről, majd összeszedte a kukoricát, de Niall kirántotta a kezéből a tálat.
- Ehető még! - majd leült a kanapéra, s bámulni kezdte a tévét.
- Undorító vagy - fintorgott Harry.
- Van ilyen! - rántotta meg a vállát Niall, s tovább majszolt.
- Most fáj a hátam! - ült vissza mellém Liam nyavalyogva.
- Majd Lujzi megmasszírozza neked - nevetett fel idétlenül Harry - Most elképzeltem.
- Csodás - morgolódtam, de hirtelen felkaptam a fejemet, mikor nyitódott, és csapódott a ház ajtaja, és Hanna robbant be roppant idegesen a házba.

U.I.: Írjátok le megjegyzésben a részt, mely a legjobban tetszett a fejezetből :)


Little Horan/2 ~ Chapter 1.

Sziasztok drágák! Meghoztam a 2.évadot! 
Ezt most azoknak akik már olvasták a blogot:
Szerintem, érdemes tovább olvasni, hiszen, a 2.évad teljesen más lesz! SEMMI FELÉ x-faktor nem lesz benne!! 
Ezt most mindenkinek:
Nagyon remélem, hogy mindenki tovább fogja követni a történetet, és nem sokára érkezik ehhez is egy trailer, szint úgy, mint a többi blogomhoz.
Engedlyétek meg, hogy kicsit hirdessem magamat! Ha gondoljátok a Ti blogotokhoz is készítek egy trailert, csak egy e-mail! Pár napon belül meg is kapod.
Részletek  ITT. (Katt az 'ITT' - re).

A várva várt fejezet:

Little Horan/2! (2!!!!) 
1.fejezet!


  Reggel a telefonom pittyegésére ébredtem. Borzasztó tud lenni, ha felébresztenek mesés álmodból. 
Kómásan tapogatózni kezdtem az éjjeli szekrényemen, majd mikor kezem a mobilhoz ért, elvettem onnan, s fülemhez emeltem.
- Hallo?! - szóltam bele fáradt hangon.

- Jó reggelt szépségem - hallottam Liam lelkes hangját.

- Szia.. - válaszoltam kómásan - Mit akarsz hajnalok hajnalán?

- Tudod Lizzie, én nem akarlak elkeseríteni.. - mondta lassú, magabiztos hangon - Fél nyolc van, és neked ma iskola.
- Szent Isten - pattantam fel az ágyból, a vonal végén Liam kuncogását lehetett hallani, én pedig, mintha meg sem hallottam volna hadarni kezdtem - Köszönöm, hogy felkeltettél, ha már anyámék nem képesek rá - forgattam meg a szememet.

Anyu, még a nyár folyamán jött vissza a nagymamától. Mama állapota csak egyre jobb lett, így Anyunak sem kellett sok időt vele töltenie. Szerencsére, nem otthon tengeti most a napjait. Dolgozni jár, egy közeli étterembe.

- Nos örülök hogy segítettem - szólalt meg Liam, mire én feleszméltem  - Akkor hagylak készülni, ügyes legyél, az iskolában, és szeretlek, szia - S nem hagyta, hogy elköszönjek már le is tette.
A telefonomat az ágyamra dobtam, majd futólépésben igyekeztem a fürdőbe, onnan pedig azonnal startoltam le a konyhába.

- Jó reggelt! - köszöntöttek Anyáék - Hogy, hogy ilyen későn keltél?

- Tudjátok kelhettem volna előbb is, ha felkeltetek, de ti nem tettétek, s ha Liam nem hív fel, talán elkésem az első napon - zúdítottam Anyáékra a történteket, Ők csak pislogtak, majd mikor apa szólásra nyitotta a száját, csak leintettem - Inkább, ne szólalj meg! Viszont, én most rohanok! Sziasztok! 
A táskámat felkaptam, s már kint is voltam a házunk előtt. Hanna, s Roberta színpadiasan egyszerre az órájukra pillantottak, majd egy gúnyos mosolyt villantottak felém. Ezt biztos előre megbeszélték.


- Elizabeth - szólított teljes nevemet Hanna - Megígérted, hogy nem fogsz elaludni! Ez az első napunk a gimnáziumban! Első! Érted? Vetted az adást? Fogtad? Nem késhetünk el - magyarázott nagyban.
 
- Én sajnálom, de ahelyett, hogy kis előadást tartasz nekem, inkább mehetnénk..
- És még Ő oktat ki engem - drámázott tovább Hanna. - Igazad van, menjünk! De be foglak köpni Liamnek! - mutatott rám, mire én megforgattam a szememet.
Gyors léptekkel indultunk, a Tőlünk 4 utcára lévő Gimnáziumhoz. Ide is eljutottunk! Tavaly, még az Általános Iskola koszos padjait koptattuk, most pedig Gimnáziumba fogunk járni. Ne tessék félreérteni, nem buktunk meg, az kellett volna még, egyszerűen csak visszatartottak Minket az óvodában.
Mihelyt a gimnázium kapuja elé értünk Hanna megszaporázta lépteit, majd belépett az épület udvarára, Bertivel mi is követtük.
Az első nap, az új iskolában! Érdekesen hangzik! Kíváncsi leszek, hogy kikkel kerülünk egy osztályba, ki lesz az osztály főnökünk, s minden egyéb dologra.
- Osztály főnökivel kezdünk - tanulmányozta Roberta az órarendet, mikor már beértünk a Gimnáziumon belülre. Ezennel, az iskola kezdetét vette. Minden olyan furcsa, s más itt. De én leginkább nem a környezettől, hanem a tanulástól félek. sosem voltam, az  példás kitűnő tanuló, mindig inkább az a közepes, akinek vegyes jegyek sorakoztak a bizonyítványában.

- Melyik terembe kell mennünk? - kérdezte lesújtva Hanna, majd kétségbe esetten járkálni kezdett körbe-körbe.
- Öhm, elnézést! Ti is kilencedikesek vagytok? - lépett mellénk egy idős hölgy. Arcán egy bibircsók volt, orra hosszú volt, haja szinte már ősz, s szeme szürke volt. Gondolom, Ő a suli boszorkánya. 
- Igen! Kérhetünk egy kis útba igazítást? - kapott Berti az alkalmon, s segítséget kért.
- Hogyne! Mi van a lapra írva, melyik teremben lesz órájuk?
- A 102-ben - felelt Hanna.
- Akkor kövessenek! - indult meg a nő egy irányba. A csajokkal összenéztünk, majd követni kezdtük Őt. Olyan érdekesen ment, az egyik lábát, mindig később emelte, mint a másikat, s jobbra - balra dülöngélt. Sosem találkoztam még ilyen emberrel, de kedvesnek tűnik, a kinézete ellenére.
- Parancsoljatok! - mutatott egy ajtó felé, s beinvitált minket.
A terem belülről fehér volt, a falán pedig különböző plakát díszelegtek. 
A hátsó padsor még teljesen üres volt, így azt vettük célba. Levágódtam az első padra, az utolsó sorban, mellém pedig Berti, az előttünk lévő padba Hanna foglalt helyet.
- Remélem, érzitek, hogy egész évben nem fogok egyedül ülni! Lesz helycsere! - mutogatott nagyban, mire én felnevettem.
- Nyugalom! Csiga vér! - intettem le, majd elmosolyodtam - Majd minden héten cseréljük a helyeket, úgy jó lesz?

- Ja - rántott vállat Hanna, majd előre fordult, s tanulmányozni kezdte a diákokat.

A terembe egy kicsit kövérebb, barna hajú, szemüveges lány lépett be. Félénken körülnézett, majd dzsekijét levette, s megindult a hátsó padsor felé. Nem tudott nem szemet szúrni a pólója. Egy hatalmas One Direction felirat helyezkedett rajta.
Önkéntelenül is elmosolyodtam, s közöltem Hannáékkal is a látottakat.
A lány szemüvegét megigazította, majd pásztázni kezdte a körülötte lévő embereket. Nem tehetek róla, de mikor felém nézett pont találkozott a tekintetünk. 
A lánynak az álla leesett, s úgy nézett rám, mint aki szellemet látott.
- Hallod, ez vagy leszbi, és bejössz neki, vagy eddig láthatatlan voltál - lökött meg Berti, mire én felhúztam a szemöldökömet, s kérdően tekintettem rá.

- Nem lehet, hogy egyszerűen csak felismert? - nevettem el magamat, mire Roberta csak vállat rántott.
- Az én elképzelésem sokkal jobb! - húzta fel az orrát, s játszotta a sértődöttet.
- Egy rajongó! - mondta unottan Hanna. - Megszokhatnád már, hogy folyton körberajonganak, ha nincs itt Niall, jó vagy te is.
- Jól hallottam, egy bizonyos Niallról esett szó? - csüccsent át Hanna mellé a csaj, majd hátra fordult felén - pont ahogy Hanna volt -, s áhított tekintettel nézett rám, majd barátnőimre. Előre érzem, hogy megvan már az idegesítő személy az osztályban, legalábbis számomra.
- Igen - húzódott arrébb Hanna. - De miért is olyan fontos ez?
- És, és, és, és, és - dadogott a lány - A One Directionos Niallról beszéltek? - szeme csillogott, s miközben beszélt, kezeit tördelte.
- Nem! A The Wantedes Niallról, szerinted? - köpte a szavakat Hanna. Sosem volt egy barátkozós típus. Még régen, vele is úgy barátkoztam össze, hogy megtépte a hajamat az óvodában. Elég érdekes volt, s legjobb barátnők lettünk.
- Mármint Niall Horanról?
- Igen - válaszolt nyugodt hanggal Berti. - Miért is fontos ez?
- Directioner vagyok - mutatott a pólójára vidáman, arcán pedig egy levakarhatatlan vigyor terült szét.
- Juj, én meg kanadai - forgatta szemeit Hanna, erre muszáj volt felnevetnem.
- Justin Bieber is kanadai! Csak nem ismered? - fordult Hanna felé a lány, s egyre közelebb csúszott hozzá.
- Nem! És nem is akarom! Ne gyere közelebb! Idegesít, ez a közelség!
- Bocsi, na de térjünk vissza a férjemre! - emelte magasba az ujját.
- A kidre? - tágultak ki Hanna szemei, majd villogó tekintettel nézett a jövevényre.
Vicces helyzet alakult ki, mert ugyebár Niall, Hanna pasija, és ez a leányzó, pedig a bátyámat a férjének nevezte.
- Te nem tudsz beszélni? - bökött rám a lány, mire én hangosan kifújtam a levegőt.
- Miért ne tudnék? - vágtam egy fintort, majd a lány arcát kezdtem méregetni.
- Édes kis csöndes - tapsikolt, mire kitört belőlem a nevetés.
- Édes? Csöndes? Te róla beszélsz? - mutatott rám hüvelyk ujjával Roberta, majd Ő is nevetni kezdett.
- Ez jó volt! - veregette meg Hanna a lány hátát.
- Ne nevesetek ki! - vált szomorúvá a hangja - Amúgy a nevem Abigail Breslin.
- Fantasztikus! Hanna Knight! 
- Roberta Green - nyújtott kezet illedelmesen Berti, Hanna pedig csak bemutatkozott.
- És te? - csillantak fel a szemei.
- Szerintem nem akarom, hogy megtudd! - tiltakoztam. Ez a lány túl őrült, még képes, és klónozni kezd, vagy valami. Én megértem, hogy hatalmas Directioner, de félek tőle. Mi van, ha átugrik a padon, és megerőszakol, vagy akármi?
- De nagyon szeretném tudni!
- Lizzie vagyok! - mosolyodtam rá barátságosan, mire neki lehervadt a mosoly az arcáról. Remélem, hogy ennyivel megelégszik.
- Aha, és vezeték neved nincsen?
- Sajnos nincs, elhagytam - húztam el a számat, mire Ő felhorkant.
- Miért nem mondod meg? Gyanús vagy! - bökött felém, majd szólásra nyitotta a száját, de ebben a szent pillanatban hálát adtam az égnek, hogy becsöngettek.  - Még beszédem van veled, Lizzie! - majd visszaszökdécselt a helyére.

***

A nap végére, sikerült teljesen megismerkedni az újdonsült osztály társakkal.Igazán rendesek, és kedvesek. Hannát, és Robertát, azonnal befogadták maguk közé, engem viszont kicsit furcsálltak, hogy mindenkinek csak a becenevemmel mutatkozom be. De végül, mikor Abigail nem volt a teremben elmondtam, Ők pedig a földről kaparták fel az állukat - legalábbis a lányok többsége. Ez a rossz abban, hogy egy világsztár húga vagy; mindenki felismer, beszélni akar veled. Menő vagy.. sosem szerettem a feltűnést, Niallel ellenben, ezért is Ő a világsztár.


- Hello Lizzie! - pattogott mellém Abigail iskola után, mikor az udvaron vártam Hannára, s Robertára, mert nekik feltétlen el kellett menni pisilni.
- Szevasz Abigail! - köszöntem unottan.
- Még mindig nem akarod elmondani a vezeték nevedet?
- Nem! - forgattam meg a szememet.
- Jó, akkor had kérdezzek valamit! Szereted a One Directiont?
- Igen - nevettem fel, idióta kérdésén.
- Ki a kedvenced?
- Nekem nincs kedvencem. De ez bonyolult.
- Mégis miért lenne az? - vett fel az arca egy ezer wattos vigyort.
- Aj, Abigail, kérlek! Kímélj meg magadtól! - vált elkínzottá az arc kifejezésem, s unottan néztem rá.
- Te nem kedvelsz engem - hajtotta le a fejét. - Tudom, hogy te vagy... - kezdett bele hirtelen, de megállt beszéd közben, s a fejem fölé nézett tátott szájjal.
- Abigail! Minden rendben? - legyeztem a szeme előtt. Abigail csak tátogott, mint egy hal, majd hirtelen tátott szájjal a fejem fölé mutatott.
Én felhúzott szemöldökkel megfordultam, s azt hittem, hogy rosszul látok.


U.I.: Megjegyzések!!

Little Horan ~ Chapter 24. (-1.évad vége-)


HELOO!
Little Horan 1.felvonás:D Ez lenne az utolsó fejezete, az első évadnak! :) Remélem, hogy sokaknak elnyerte a tetszését! Jövő hét hétfőn, jön a 2.évad első fejezete! Előre szólok, hogy a 2.évad TELJESEN MÁS LESZ, MINT A RÉGI LITTLE HORANBEN!
Remélem, hogy kapok ide megjegyzéseket!
Jó olvasást!



- Neked mi bajod te majom? - lökte meg Harry-t Liam.
- Semmi! Egész éjjel semmit nem aludtam, mert Louis énekelt! - kiabált, majd idegesen visszarontott a szobájába.
- Ideg beteg szegény - húzta el a száját Louis. - Hosszú volt az éjszaka.
- Észleljük.
Alig mondtam ki ezt a szót, a telefonom megcsörrent. Nyeltem egy nagyot, s a képernyőre pillantottam. 'Apu', állt a kijelzőn.
- Ajaj! - nyögtem elfúlóan, ez megöl. Megnyomtam a zöld kis telefont, és bátortalanul, dadogva szóltam bele.
- Ha..hallo.
- Elizabeth Horan! Mégis mit képzeltél? Hogy képzelted ezt? - kiabált Apu magából kikelve - Normális vagy édes lányom? Elment az eszed? Hogy képzelted, hogy csak így simán elhúzol Hannáékkal Párizsba? Ráadásul Párizsba? Kislányom!
- Bocsánat - válaszoltam halkan.
- Bocsánat! Bocsánat?! Egy bocsánattal nincs elintézve, hogy eltűntetek, és egy levelet hagytál! Bármi történhetett volna! Elrabolhattak volna!
- Nyugi..
- Nincs nyugi! - csattant a hangja, mint valami ostor. - El tudod képzelni, hogy mennyire aggódtunk értetek?
- hát.. Apu..én - próbálkoztam kinyögni valamit, de hirtelen eltűnt a telefonom a kezemből. Érdeklődve pillantottam testvéremre, aki füléhez emelte a telefont, majd beleszólt:
- szia apa! Ne kiabálj! Nincs semmi bajuk! Én mondtam, hogy jöjjenek utánunk! Nem! De! Apa! Hagyjad már Őket! Kérlek, apu. Nyár végéig? Kérlek. Jó, oké. szia - majd a beszélgetés után, Niall a kezembe ejtette a telefont.
- Most mi van?
- Velünk maradtok, egészen a nyár végéig! - csapta össze Niall a tenyerét.
- Komolyan? Úr isten! Köszönöm - ugrottam a nyakába.
- Mi ez a nagy ölelkezés? - érdeklődött Louis.
- Semmi - legyintettem, majd elengedtem Niallt, s bementem a konyhába, ahol Hanna és Roberta ült.
- Jó reggelt, Lizzie! Mit vigyorogsz? - húzta fel érdeklődően Hanna a szemöldökét.
- Sziasztok! - intettem, majd én is közéjük ültem egy tál müzlivel.
- Biztos jó volt az éjszaka - kacsintott Roberta, mire én megforgattam a szememet.
- Ne kezd! Igazából, teljesen más dologról van szó!
- Mégis miről?
- A fiúkkal leszünk egész nyáron!
- Komoly? - döbbent le Hanna.
- Teljesen!
- Ez fantasztikus - ugrott fel Berti, s kiszaladt a konyhából.


Hanna és Berti annyira örültek ennek, hogy elhatározták, hogy még ma elmegyünk vásárolni.Megint..
Még így reggeli közben kikérdeztem a fiúkat, hogy hol lesznek koncertek, s a további események.
Ők készségesen válaszoltak minden kérdésemre.
Délután bekövetkezett a csajokkal a vásárlás, irtó jó volt, mert sikerült elrángatni a fiúkat is, sőt még Paul is jött.
Louis boldogsága csak akkor jött elő, mikor kiléptünk a bevásárló központból, s meglátta a galambokat.
- Nézzétek mennyi Kevin! De örül a lelkem, szinte szárnyalok - vihogott eszetlenül, s úgy csinált, mint aki repül. Mondhatom, az emberek kicsit sem néztek meg.
A délután folyamán, még beiktattunk egy Nando'sozást is, Niall legnagyobb örömére.
Másnap sikerült eljutnunk az Eiffel-toronyhoz, az én, s barátnőim legnagyobb örömére. Mindig is látni szerettük volna, s fotózkodni vele.

***

A fotók csak úgy készültek, a hosszú turné során. Le írhatatlan hány országban jártunk egy nyár alatt. Sosem gondoltam volna pár héttel ezelőtt, hogy Liam lesz a barátom, s ennyire szoros kapcsolatom lesz a bátyámékkal. Persze, ez hihetetlenül jó érzés.

***

A következő állomás, nem más, mint Írország, ahol vár a gimnázium első éve, s a tanulás.
Az iskola... mindig is utáltam..
Nem is fecsérlem tovább a szót feleslegesen! Találkozunk a következő felvonásban!
:*





Little Horan ~ Chapter 23.



Sziasztok! Véleményem szerint, ez kicsit unalmas rész lett, de se baj! Ilyen is kell:) Ugye?
Remélem, hogy ide is jön sok aranyos komment:*
Jó olvasást!



- Várjatok! A lakosztályban hagytam a telefonom - húzta el a száját.

- S feltétlenül szükséged van rá, igaz? - tettem csípőre a kezemet - Akkor menj már vissza érte!
Louis engedélyemre gyorsan visszaszaladt a telefonjáért. Amint visszaért, már indultunk is táplálkozni.


Paul sikeresen elrendezte a dolgokat, így sikerült kijutnunk a lányseregből.
Elmentünk a legközelebbi étterembe, igen jó volt a koszt.
Miután 'megebédeltünk', visszamentünk a hotelbe. Ez inkább olyan korai ebéd volt.

A hotelben volt egy nagy terem, amit próbateremnek neveznek.
A fiúk ott elpróbálták az összes dalukat egytől-egyig, volt amit kétszer, mert én azt mondtam nekik, hogy még egyszer, mert annyira tré, vagy annyira jó volt!

Próba után megbeszélést tartottak a menedzserükkel, aki fel volt háborodva teljesen, nem tetszett neki az itt létünk.

Pedig ebbe bele kell törődnie. Én nem fogok innen elmenni, amíg a fiúk maguk nem küldenek el. Olyan meg szerintem nem igen lesz.

Eljött a délután.
Délután a fiúknak fellépésre kell menni.
Ragaszkodtam hozzá hogy mi is velük menjünk.
Egy parkban volt felállítva egy színpad, ahol megtartották a koncertet.

Már vagy félig lement a koncert, mikor meghallottam a nevemet.

- Lizzie kérlek gyere fel a színpadra - hallottam meg Liam hanját - Szeretném bemutatni nektek az én Lizziemet! Köszönjetek szépen neki! - erre mindenki egy hangos sziát mondott, én meg félkénken integettem nekik.
- Hohohohoo..-mondta Niall - Nem csak a tied! Még mindig az én húgom!! - erre a rajongók felkuncogtak.

- Na akkor had lássam a kezeket! - üvöltötte Zayn.
Mikor végeztek a dalolással akkor a nézők kérdezhettek a fiúktól.
- Na, akkor az első kérdező legyen mondjuk, az a piros Louisos pólós! - bökött boldog mosollyal az arcán Louis a leányzóra.

- Van barátnőtök?
- Ja! - lökte oda Liam - Akkor a következő, mondjuk az a rózsaszín hajú lány!

- Hogy hívják őket? - kérdezte.
- Lizzie, Berti Hanna - hadarta el Harry - Akkor a következő, az a csinos szőke!
- Úr isten! Harry szerint csinos vagyok - fordult sikítozva a mellette álló lányhoz, és megölelték egymást. - Szóval, hány évesek?


- 15! - felelték a srácok kórusban.

- És akkor a mai nap utolsó kérdése mondjuk, te ott bagoly sapkában!- mutatott egy lányra Zayn.


A kérdésözön után, a srácok  leültek egy asztalhoz dedikálni.-
Mivel, mi lányok, ezt untuk, így elmentünk egy közeli plázába vásárolni.
Egy egész városnyi boltot bejártunk, s minden pénzünket elköltöttük, jobbnál jobb cuccokra.
ezek után, visszamentünk a szállodába a srácokhoz.

Mikor kinyitottuk az ajtót, a srácok egyszerre pattantak fel.Mi történhetett itt míg mi elvoltunk?
- Ti meg hol voltatok? - aggodalmaskodott Liam.

- Hát, unatkoztunk, ezért elmentünk! Amúgy meg miért ültök itt ilyen szerencsétlenül? - fintorogtam.


- Tudod Lizzie, ez a lazulós cuccunk! - bólintott Zayn.


- Ohh, az más.. - közöltem - Na mind egy - mondtam, majd elindultam abba a szobába, ahol aludni fogok.
Elmentem fürdeni, s azonnal ágyba bújtam, semmi kedvem nem volt már nevetgélni a srácokkal.
- Ne merj aludni, míg én itt nem vagyok! - kapcsolódott fel a villany. Kérdő pillantást vetettem Liamre, aki csak felkapott pár cuccot, és elment zuhanyozni.
Mihelyt visszaért befeküdt mellém az ágyba, és a telefonját kezdte nyomkodni.
- Most mit csinálsz? - bújtam oda mellé, s figyelemmel kísértem tevékenységét. Éppen egy tweetet írt.
- Beszélgetek a rajongókkal!
- Hé, én vagyok a legnagyobb fan girl!
- Igen, te - tette le végül a telefonját, s leoltotta a villanyt - Jó éjt! - nyomott egy puszit az ajkamra, majd magához húzott, s együtt merültünk álomba.


Reggel arra ébredtem, hogy valaki ugrál az ágyon.
- Mi a jó isten?
- Jó reggelt! - hallottam meg Niall hangját, közben pengette a gitárját is, s énekelt.
- Neked is! Mit csinálsz?
- Felébresztelek - énekelt tovább, s kísérte magát gitárral.
- Észleltem! Hol van Liam? - ültem fel.
- Itt - emelte magasba a kezét Liam. Az ágy széléhez másztam, s lenéztem. Szemeim kitágultak, Liam a földön feküdt, s egy párna volt a feje felett.
- Mit keresel a földön? Ugye..
- Niall engem úgy keltett, hogy lelökött az ágyról, szerintem ez be fog lilulni! - húzta a száját, majd végül felült, s távozott.
- Csodás! - morogtam, majd kitéptem szinte Niall kezéből a gitárját.
- Húzzál ki innen - pengettem miközben énekelve elküldtem a fenébe. Niall csak elvigyorodott, majd kiment a szobából. A gitárt az ágy mellé támasztottam, majd felöltöztem, s gitárostul mentem ki a szobából.
- Mit akarsz te azzal a gitárral? - Louis.
- Mit akarsz te azzal a gitárral? - utánoztam énekelve Louis hangját, közben pedig pengettem a hangszert.
- Ez beteg?
- A nénikéd a beteg! - énekeltem.
- Niall! Szólj a húgodra! Nem tud viselkedni!
- Niall! Szólj a majmodra! Nem hagy békén! - daloltam tovább.
- Mi van itt? Ki koncertezik? - jött ki Zayn a szobájából.
- Én!
- De jó! Halkabban nem megy?
- Nem!
- Elég volt! - tört ki Harry a szobából. Szemei vörösek voltak, haja az égnek meredt.
- Neked mi bajod, te majom? - lökte meg őt Liam.

Little Horan ~ Chapter. 22.


Heloo! Itt is az új fejezet! Remélem, hogy most sem fogtok megjegyzésektől kímélni! Bocsi, hogy 2 napja nem volt friss, csak így hamar a történet végére érnénk! ( Jó kifogás, tudom! )
Jó olvasást! :D



22.fejezet.


- Felhívjam Niallt? - vetettem fel az ötletem.
- Igen?! - kérdezett vissza Berti.
Elővettem a telefonom, és megkerestem a névjegyzékben Niall számát. Rögtön rá is kattintottam a zöld kis telefonra, azaz a hívás gombra.2 csörgés után felvette.
-Na mi van húgi? Már is ennyire hiányzom? - heherészett, a háttérben pedig hallani lehetett a rajongók zaját.
- Igen - közöltem - Meg tudhatom, hogy hol vagytok most?
- Még mindig a reptéren - Hát igen, látszik, hogy ír vagyok, velem van a szerencse!
- Melyik reptéren?
- Hát itt Párizsban a reptéren! Ne tudd meg mi van itt ! Minden sarkon egy rajongó, szegény Paul már alig tudja visszatartani őket! Most is ! Elsétáltunk egy ruha bolt előtt, valami Star's nevű, és onnan is áramlanak! - Az erő velünk van!
- Gyertek! - rántottam be egy oszlop mögé Hannát, és Robertát, hiszen nagyon közel voltunk ehhez a Star's nevű üzlethez.
- Mi az? - Hanna.
- Ki van ott? Itt vagy Lizzie? Kivel beszélsz?
- Csak vásárolunk a csajokkal - találtam ki gyorsan valami hihető hazugságot.
- Reggel fél kilenckor?
- Reggeli kiárusítás - nyeltem nagyot.
- Aha, viszont, most leteszem, mert át kell vergődnünk magunkat egy csapat lányon! sziamia!
- Szia ! - nyomtam ki, s zsebre vágtam a telefonom.
- Ott vannak! - mutattam Harryre.
- De édes - ugrott egyet Berti, mire felsóhajtottam.
- Ne játszd most a fangirl-t, amúgy sem áll jól! Inkább jussunk oda hozzájuk!
- Na kösz! - vetett rám egy lenéző pillantást Berti, majd elindult a lány sereg felé.
A srácok vészesen közeledtek a fekete limuzinhoz. Azt hiszem, a szerencse, megint csak a mi oldalunkon állt, a srácok autó grammot is osztogattak.



Hanna előretört, mint valami faltörő kos, így sikeresen eljutottunk a korlát széléhez, amin belül a srácok mentek. Autó grammot osztogatva, és pacsit osztva.

Mihelyt Liam elért hozzám, felnézett rám, majd hátra ugrott.
- Képzelődöm, vagy tényleg előttem állsz? - motyogott kitágult pupillákkal.
- Úr isten! Liam Payne hozzám szólt! - ugráltam, mint egy idióta.
- Jézus! Niall, a húgodnak iker testvére van? - rántotta Zayn Liam mellé Niallt, aki felhúzott szemöldökkel nézett rám.
- Tudtommal nem! Lizzie mit csinálsz? Mármint mit csináltok itt?
- Fan girlt játszunk! Kapunk autó grammot? - folytattam gyerekes játékom.
- Megtennétek, hogy behúztok a korláton belülre? - idegeskedett Hanna, mire Niall segítőkészen átrángatta a korláton egy biztonsági őr segítségével.
- Engem is ! - jelentkezett nagyban Roberta, mire Harry segített neki.
- Srácok! Gyerünk a kocsiba! - tessékelte Őket Paul.
- Hé! Engem itt ne hagyjatok!
- Te játsszad csak tovább a fan girlt - vigyorgott rám Niall, majd bement a kocsiba. Ezért még megverem.
- Na gyere! - segített rajtam Liam, én pedig bejutottam a korláton belülre.
- Azt hittem, tényleg itt hagytok!
- Soha - húzodott Liam száján egy édes mosoly.
- Liam! Gyere már! - csapkodtam a limuzin oldalát Paul.
Liam gyors léptekkel behúzott minket a limóba.
- Wow! Ilyenben sem ültem még - csodálkozott Roberta szorosan Harry mellett ülve.
Hanna, s Niall szintén össze voltak bújva.
- Nézd már! Itt a mi kis fan girlünk - kuncogott Louis.
- Kuss legyen Louis!
- Nevezd Boo Bearnek! - bólogatott Harry - Az idegesíti! Csak anyukájától tűri el.
- Igen? Miért Bo Bear? - fordultam Louis felé, mire Ő bevágta a durcát.
- Ez olyan ovis!
- Dehogy! Jól áll neked Boo Bear!
- Lizzie! Ne nevezz így!
- Jaj, nehogy megsértődj - emeltem fel magam mellé a kezeimet. Louis csak rám nyújtotta a nyelvét, mint valami óvodás.
- Na! Térjünk a tárgyra! Hogy kerültök ide? - érdeklődött Liam.
- Egyszerűen csak hiányoztatok - rántottam meg a vállamat.
Hanna, viszont belekezdett a mesébe.

A mese végeztével, Paul lehúzta a limuzin ablakát, ami a vezető ülést, és az anyóst ülést választotta el a több személyes tértől.
- Megkérdezhetem, hogy kik ezek a lányok? Vagy csak pár rajongó?
- Igen! Én hatalmas rajongó vagyok!-mondta Berti, mire Paul összehúzta a szemét.
- Esetleg bemutatnátok nekem őket? - kérte Paul.
- Én vagyok itt a fangirl Roberta! Ne viccelj, mondtam már, hogy neked nem áll jól! Mellesleg, Paul, remélem, hogy van valami étel nálad, mert ma még semmit nem ettem!
- Miért nem ettél mielőtt eljöttél? - Roberta.
- Akartam, csak apára borítottam a müzlit - húztam el a számat.
- Komolyan? És én erről maradtam le? -lelkesedett Niall.
- Ti rokonok vagytok! - mutatott rám, majd Niallre Paul - Te, tudom ki vagy!
- Igen? Na?
- Minden bizonnyal, te vagy a sokat emlegetett kishúg!
- sokat emlegetett?
- Tudod, Paul! Liam, és Lizzie csak barátok, voltak! - hangsúlyozta ki Boo Bear a 'voltak' szót.
- Aha, ahogy gondoljátok! És a másik két lány?
- Roberta, és Hanna, a barátnőim! Niall Hanna pasija, és Harry Bertié - mutogattam a személyeket.
- Rendben .. - majd Paul visszahúzta az ablakot.


***


A limuzin egy szállodánál tett ki minket.
Niall és Louis rögtön felfedezték a hotel minden zugát.
A srácok, egy nagy luxus szobát béreltek ki. Mindenkinek külön szobája volt. Hanna, és Roberta együtt aludt, Niall, és Zayn, meg ugyebár Harry, és Louis is. Így nekem Liammel kellett.
Nem, mintha bántam volna.

- És most zúzzunk szét egy hotel szobát, mint az igazi rockerek!!!Ohh yeah! - ugrott fel Louis a kanapéra.
- Tommo, tudod mi nem vagyunk rockerek - oktatta ki Liam.
- Óóóóóóó.. - lett hirtelenjében csalódott Louis hangja.
- Éhes vagyok! - váltott témát Niall - Menjünk már el enni valahova.
- Ez esetben egyet értek! - emeltem magasba a kezemet.
- És, hogy akarsz innen kimenni, ha a hotel szoba előtt, vagy 100 rajongó vár minket? - kérdezte Zayn fejét rázva.
-Majd Paul segít... - mondta Niall. - De éhes vagyok, menjünk már - nyitotta ki a szoba ajtaját, s kilépett rajta.
Mi a többiekkel követtük, de a liftnél megtorpantunk, természetesen Louis miatt.



Little Horan ~ Chapter. 21.


Haaayyyyy!!:DDD Ez most meglehetősen rövidke fejezet lett, sajnálom! Holnap majd teszek még egyet engesztelésül! :) Megjegyzésektől nem kímélni, köszönöm a 106 rendszerest! :$ Jó olvasást!!:DDDD


21.fejezet.



- Kinyögöd még ma? - forgatta szemeit Hanna.
- azt akarom mondani, hogy menjünk a fiúk után!
- Minek?
- Hát, nekem már most hiányoznak! Ne mondjátok, hogy nektek nem!
- Kicsit.. - Roberta.
- Akkor meg?
- Felőlem - mentek bele a csajok.
- Várjunk csak! Egyáltalán hol vannak most a fiúk? - Roberta.
- Franciaországba tartanak - vigyorodtam elé diadalmasan.
- Aha, és miből akarod finanszírozni a repjegyet? - döntötte oldalra a fejét Hanna.
- Nekem van félretett pénzem, majd abból fizetek! De, akkor a többit ti fizetitek!
- Jó - vágták rá egyszerre.
- Akkor mire várunk? Foglalok jegyet! A telefonomon van mobilnet! - emelte magasba az ujját Hanna.
- Oksa, addig pakoljatok össze! - adtam ki a parancsot! - Hanna te is menj haza! Én is megyek! Negyed óra múlva találkozó a házunk előtt.
- Várj! Lizzie! És ki visz ki minket a reptérre?
- Majd a nővéred! Zsírozd le vele! - ordibáltam vissza, majd elhagytam a házat.

Otthon előkaptam egy táskát, és pakolni kezdtem bele. ruhát, fogkefét, fog krémet, alapozót, szempilla spirált, és minden egyéb szükséges cuccot.
Egész hamar eltelt a negyed óra. Táskámat felkaptam, s lerohantam a konyhába. Szerencsére apu elment a boltba, így hagytam neki egy levelet:

"Kedves apu!
Míg te most felvásárlod a fél boltot, én addig Hannával és Bertivel Franciaországba tartó repülőgépen ülünk.
Puszil: Lizzie.
U.I: Telefon, pénz van nálam ne is próbálkozz, nem jövünk vissza, hisz tudod amit egyszer a fejembe veszek meg is valósítom"

A cetlit az asztalra tettem, és kimentem a csajokhoz.
- Olyan kómás vagyok - nyavajgott Roberta - Reggel fél hét, mit pedig itt állunk már indulásra készen!
- Na? Zoey elvisz? - kérdeztem, mint aki meg sem hallotta Berti szavait.
- Persze! Gyerünk! - invitált Hanna a házuk felé.
Bepattantunk az autóba, Zoey pedig vigyorogva hátrafordult.
- Ugye tudjátok, hogy jöttök nekem egyel?
- Persze! - vágtuk rá egyszerre - Csak menj már! Nem szeretnénk lekésni a gépet! - folytatta Hanna.
Zoey a gáz pedálra lépett, s már száguldottunk is a reptér felé.
Mihelyt kiértünk a hatalmas repülőtérre kipattantunk a kocsiból, s sietős léptekkel a pénztárhoz mentünk, majd átvettük az előre megrendelt jegyeket.
- Siessünk! Mindjárt indul a gép ! - jajveszékelt Roberta, s már indult is a csatlakozás felé.

***

A gépen Berti végig rémülten tekintett kifelé az ablakon. Félt, hogy lezuhanunk. ennek az esélye, pedig 0,0000000000000000000000000001 % lett volna.

A párizsi reptérre érve, átvettük a csomagjainkat, s reménytelen tekintettel meredtünk magunk elé.
Hol lehetnek a fiúk?


Little Horan - Chapter. 20.


Sziasztok! Itt az új fejezet!:) Előre szólok, hogy.. megint a függő vég.. tudom, hogy már kicsit uncsi.. de akkor is:D Bocsi, sosem bírom ki, hogy ne hagyjak függő véget:D :$ Akkor megjegyzésektől nem kell kímélni! :)
Jó olvasást!



20.fejezet.


- Nem nyögnéd már ki végre? - forgatta szemeit Louis.
- Kíváncsi vagy Louis? - Húzta tovább Liam - Ne legyél türelmetlen!Tudod a paraszt nem ideges.
- Ez mind szép, és jó, csak egy bökkenő van - kezdett bele - Én nem vagyok paraszt - emelte meg a mondat végére a hangsúlyt.
- Ja, pedig azt hittem - villantott egy vigyort Liam.
- Jól van! elég! A nyertes Lizzie, és Louis ! - csapta össze a tenyerét Apu, majd távozott a nappaliból.
- Ez az! - ugrott egyet Louis - Pacsit rá - engedelmesen a kezébe csaptam.
- De,de,de... - dadogott Nialler - Ez nem éri..
- Mondtam én, hogy felesleges törnünk magunkat - csattant fel Zayn, s elvonult.
- Egyszerűen nem tudtok veszteni - jegyeztem meg.
- Mert te tudsz? - kérdezett vissza Niall.
- Tudod, én nem szoktam veszteni - hangsúlyoztam ki a 'nem' szót.
- Kis nagyképű - lökött meg Niall, mire én rányújtottam a nyelvemet - Tudod, most öri hari van - villantotta rám kék szemeit, majd színpadiasan távozott.
- Ti fogyik - kaptam el Liam kezét, s belekaroltam.
- Csak barátok! - húzogatta Louis a szemöldökét - Jaj, bocs, folyton kimegy a fejemből, hogy ti már nem vagytok barátok! - csipkedte meg Liam arcát Lou, majd vigyorogva elvonult.

*~*~*


Reggel Liam kellemes ébresztésére keltem.
- Kelj már fel ! - húzta végig kezét az arcomon, majd megpuszilta - Mondanom kell valami fontosat! Lizzie!
- Fent vagyok - nyüszörögtam, s nagyot nyújtóztam. Szemeimet kinyitottam, s Liamre néztem, aki már fel volt öltözve, mint aki készül valahova. - Mész valahova?
- Hát.. figyelj!
- Hány óra van? - szóltam közbe.
- Reggel, fél hat!
- Uram Isten! További jó reggelt4 - majd elfordultam, és szemeim lecsukódtak.
- De Lizzie, kérlek, had köszönjek el tőled! - fogta meg Liam a karomat.
- Micsoda? - ültem fel hirtelen, s érdeklődően tekintettem barátomra, aki sajnálkozóan nézett vissza rám. - Mégis hova mész?
- Te is tudtad, hogy nem maradhatunk itt örökre!  Koncertek folytatódnak! A szünetnek vége ..
- Ne már! - görbítettem le az ajkamat.
Azt hittem, végre teljes, és boldog az életem, erre Liaméknek el kell menniük.
- Sajnálom! viszont, én most.. - mutatott az ajtó felé - Le fogom késni a gépet..
- Rendben, de vigyázz magadra! - öleltem át.
- Mindig vigyázok! - karolta át testemet, s puszit nyomott a fejem tetejére.
- És hova mentek? Mármint mi az első úti cél?
- Franciaország.
- Ó, Eiffel-torony - sóhajtottam fel, majd elengedtem Liamet.
- Hát akkor, azt hiszem, én megyek - mondta nagyot nyelve, majd még egy csókot nyomott a számra, s kihátrált az ajtón.
Csalódottan dőltem vissza az ágyba, és húztam fejemre a takarómat.Nem akarom, hogy elmenjenek, megint minden a régi lesz. Unalmas..
A fiúk hoztak egy kis fényt, a színtelen, fekete-fehér hétköznapjainkba, erre most elmennek. Iszonyúan fognak hiányozni. Mindegyik! Louis hülyesége, Liam gyönyörű barna szeme, Niall idióta szőke feje, Zayn értelmetlen pofája, s Harry gödröcskés mosolya.
Egy reménytelen sóhaj szakadt fel mellkasomból, majd felkeltem, s felálltam. Elvégeztem reggeli teendőimet,. majd elhagytam a szobámat.
A konyhában csak aput találtam.
Minden bizonnyal a fiúk már elsuhantak.
- Lizzie! - nézett fel rám az újságból - Hogy, hogy ilyen hamar fent vagy?
- Nem tudtam aludni! - feleltem semleges hangnemben.
- Mert?
- Mert.
- A srácok elmentek a közértbe, Ő kiveszik a csirkét a sütőből, és..
- Mi van? - húztam fel a szemöldökömet.
- A srácok, éppen Robertánál csirkét sütnek!
- Reggel hatkor? Mi bajod? Nem elmentek?
- Mondom, Roberta..
- Tudom, hogy turnézni mentek, nem tudom, honnan veszed, hogy csirkét sütnek Robertával..
- Szóval felkeltett, és elmondta? Egyre jobban kezdem utálni a barátodat - morgolódott Apu, majd újra belemerült az érdekes - legalábbis számára - olvasnivalóba.
Inkább nem vágtam vissza, hanem elővettem egy tálat, a hűtőből tejet, s müzlit a polcról, majd a tányéromba öntöttem. Egy kanalat is előkaptam a fiókból, de mikor ránéztem rögtön eszembe jutott Liam.
Nem nagyon ettem a müzlimből, inkább csak kotortam jobbra-balra a tányérban, s agyaltam. Zseniális ötlet jutott az eszembe.
gondolkozás nélkül pattantam fel az asztaltól, olyan hirtelen, hogy még a müzli is kiborult, s apura folyt a tej.
- Bocsi - nevettem fel. Elég érdekes arc kifejezést öltött fel.
- Remélem, érzed a helyzet súlyát! Takaríts!
Kuncogva töröltem le az asztalról a tejet, majd apu ingéről.
- Kész! - dobtam a szemetesbe a papír törlőt - Viszont, most elmentem!
- Mégis hová, reggel hatkor? - kiáltott utánam apu, viszont én nem törődtem felém idézett szavaival.
Kiléptem az utcára, és egyenesen Bertiék háza felé vettem az irányt.
Csöngetés nélkül léptem be a házba, és egyenesen Roberta szobája felé mentem.
- Jó reggelt! - törtem be. A szobában sötét volt, Roberta az ágyán feküdt, s fordult egyet.
- Tűnj innen! - mordult rám, majd fejére húzta a párnát.
- Dehogy tűnök! - léptem a redőnyhöz, és húztam fel - Hasadra süt a napocska cica húsi!
- Mit akarsz te itt ilyen korán? - ült fel, s kómás tekintetét rám szegezte.
- Fantasztikus ötletem van!
- Mivel kapcsolatban? Ezt nem lehetne megvitatni egy 5 óra múlva?
- Nem!  - válaszoltam azonnal - Megyek Hannáékhoz is! Addig kapd össze magadat!
- Jó - nyögött fel, én pedig, kirontottam a szobából, majd a házból, ki az utcára. Ott átrohantam Hannáék házába. Anyukája éppen jött ki a házból. Gondolom boltba indult.
- Szia! - intettem neki mosolyogva, amit Ő viszonzott - Hanna már fent van?
- Persze! Menj csak fel hozzá! - tárta ki az ajtót, én pedig bementem a házba.
Nagyon régen jártam itt, talán az őskorban. Reménykedtem benne, hogy kapok valakitől egy kis útba igazítást.
- Szia Lizzie ! - hallottam meg a hátam mögött egy hangot, csináltam egy 360°-os fordulatot magam körül. Zoey-val találtam szembe magamat, Hanna nővérével.
- szia Zoey4 Hol van Hanna szobája?
- Itt jobbra - mutatta, én pedig beléptem a szobába.
- szia - nézett rám felhúzott szemöldökkel Hanna - Te ilyenkor nem aludni szoktál?
- De ! Csak Liam felébresztett!
- Jaj, te szegény!
- Gyere! Menjünk át Bertiékhez, és elmondom az ötletem!
- Oké - rántotta meg a vállát Hanna, majd követett.

***

- Szóval, mi ez a nagy ötlet? S mivel kapcsolatos? - érdeklődött felhúzott szemöldökkel Hanna, már Robertáéknál.
- Hát, a srácok elmentek! Tudjátok, nyár van, nem vagyunk már kislányok! Mi lenne, ha ...
- Ha? - Roberta.



U.I.: Ha gondoljátok, egész nyugodtan nézzetek be az új blogomba is! :) --> http://testembenalelked.blogspot.hu/ /Most kezdtem nem rég! /

Little Horan - Chapter 18.


Sziasztok! :) Remélem, hogy ma mindenki fog megjegyzést hagyni, s örülhetek:D Köszönöm az előző fejezethez szánt megjegyzéseket! :) Bocsi, a függő végekért, de.. most van itt egy pár:DDDDD Mondjuk, aki olvasta, az tudja, hogy mi lesz :)
Fel lehet iratkozni, tetszik/elolvastam/ nem tetszik gombokat nyomkodni!:)
jó olvasást!


18.fejezet.


- Ugye, senkinek nem esett komoly baja? - hüledezett Hanna.
- Még nem, de fog ha megtudja - mondta rémültem Louis - Niall szörnyen ki fog borulni..
- De mondd, már mi történt - vágtam Louis szavába.
- Képzeljétek...Louis színpadiasan a homlokához emelte a kezét, és fuldokló, zokogó hangokat adott ki egyszerre - A fagyizóba elfogyott a vanília fagyi, ezért csak más ízeket hoztunk-közölte majd hirtelen felkapta fejét.
- Neeeeee...- kiáltott fel Niall - Ez lehetetlen..
- Mondtuk mi hogy szörnyű-közölte Zayn.
- Ti marhák! Azt hittük tényleg valami komoly gond van!Hülye vad barmok - kelt ki magából Hanna.
- Egyet értek - bólogattam.
- Dettó - vágta oda élesen Roberta.
- Mi lenne ha megennénk a fagyit ? - húzta fel a szemöldökét Liam.
- Öhm, akkor a szervezetünkbe jutna - válaszolt Hanna.
- Nem így értettem..
- Tudom - Zajlott le a beszélgetés köztük.
Berti beszaladt kis tálakért, és kiskanalakért.
Mindenki szedett magának, csak Liam nem.
Ránéztem, hátrált egy lépést.
- Te miért nem szedsz magadnak? - kérdeztem majd kanalammal felé böktem.
- Vidd innen - kiabált velem szinte, s ekkor leesett. A kanál ..
- Liam ne viccelj már.. - sóhajtott fel Harry - egyél, és csönd. Győzd le a félelmed!
- Harry, hagyjad! - intettem le.

- Ez most komoly? Liam, ne játszd már a fejedet! - Niall, halálosan unott hangon.

- Nem, csak poénkodok - válaszolt Liam mérgesen - És tudod, nem játszom a fejemet! Jól tudjátok, mindannyian, hogy ettől félek.
- Jujuj, oda ne rohanjak - folytatta Niall.
- Hagyjátok már abba! Nem kell a vita! - szóltam közbe.
- Igen, Niall? Most mit kell itt izélni? Pont te állsz le velem? Igen? Undorító, egész nap eszik! - forgatta meg Liam sértődötten a fejét, majd elsétált.

Per pillanat köpni nyelni nem tudtam, megszeppenve ültem egy széken, s bámultam kocsányon lógó szemekkel.
- Most komolyan ezen besértődött? - tátotta el Niall a száját.
- Istenem már! - sóhajtottam fel, majd elindultam a duzzogó Liam után.
Már az utca végén járt, mikor utolértem.
- Liam! Várj! - fogtam meg a kezét, mire Ő felém pördült.
- Hát te? Azt hittem utánam sem jössz!
- Köszönöm, rendes vagy, hogy kinézed belőlem -mosolyodtam el gúnyosan - Kérlek, béküljetek ki!
- Biztos, hogy nem! - vágta rá szinte rögtön.
- Ne legyél gyerekes! Figyelj, nem kell kanállal enned, na nyugalom, kérjetek bocsá.. - Liam a szavamba vágott.
- Én kérjek bocsánatot? - Teljesen fel volt háborodva.
- Nem! Egymástól kérjetek bocsánatot! Csúnya dolgokat vágtatok a másik fejéhez!
- Leszarom - rántott vállat egyszerűen.
- Most mi ez a flegma stílus? Én csak segíteni szeretnék! Utálom, ha azok a személyek veszekednek akiket szeretek!
- Jó, menjél és szeresd csak a bátyádat!
- Hihetelen, milyen hisztis vagy! - forgattam meg a szememet, majd elindultam az ellenkező irányba, Liamet otthagyva. Nekem ne játssza itt a fejét! Nincs szükségem a felesleges stresszre.

- Hol hagytad a pasikád? - érdeklődött Niall gúnyos hangon .
- Niall, nem tudom mit tettem ellened, hogy ilyen köcsög vagy velem! Vagy rád jött az 5 perc?
- Bocs, csak még a vita hatása alatt vagyok.
- Tudod, illene bocsánatot kérned! Te kezdted!
- Nekem kéne bocsánatot kérnem, mikor Liam rendezi itt a balhét?
- Ez az! Vesszetek még össze Ti is! - forgatta szemét Roberta.

- Na! Majd én elrendezem a problémát - indult el Hanna Liam után.
- Fú ! - ültem le idegesen egy székre. Harry, Louis, és Zayn megszeppenve ültek a székeken csöndben.
 -Megvagytok srácok? - fordultam feléjük.
- Aha - bólogattak egyszerre, majd rám emelték tekintetüket, félelmetesen egyszerre.

Egy jó negyed óra elteltével, Liam jajveszékelését hallottam meg, fejemet felemeltem, s figyeltem a történteket.
Szegény Liamet Hanna a hajánál fogva húzta vissza.
- Szegény! - pattantam fel - Hanna! Normális vagy?
- Na! - rántotta meg Liam haját Hanna, mire szegényke kiegyenesedett, és messzire lépett Hannától.
- Nagyon fájt! - nyafogott Liam, majd beállt a hátam mögé.
- Nekem is sok minden fáj ! - vágta rá Hanna keményen.
- És most béküljetek ki! - mutogatott Berti.
- Niall! Gyerünk! - utasítottam, mire Ő felállt.
- Mi lenne, ha egyszerre kérnétek bocsánatot egymástól? - álltam kettejük mellé.
- Jó! - néztem egymásra összehúzott szemekkel.
- Bocsánat! - mondták ki egyszerre, majd mind a kettejük arca egy mosolyt vettek fel.
- Ó, Niall, de hiányoztál.
- Te is Liam ! - s egymás nyakába borultak.
- Mondtam én, hogy kibékülnek - lökte meg Louis Harry vállát.
- Nem Louis! Te azt mondtad, hogy Liam elköltözik Alaszkába, Niall pedig Afganisztánba, és kínlódni fognak! - Zayn.
- Mi? - érdeklődött egyszerre a két srác.
- Á, semmi! Hat szem közt diskurálunk! - legyintett Zayn.
- Biztos...
- Roberta! - rontott ki az ajtón Erica mérgesen, mire mindenki oda kapta a fejét - Kicsi lányom, miért pózolsz te Harryvel egy heti lap címlapján? - vonta kérdőre lányát. Szegény Berti, köpni, nyelni nem tudott.



Little Horan ~ Chapter 19.


Sziasztok! Megjött a friss fejezet! Azt vettem észre, hogy többen olvassák a blogot, mint ahányan megjegyzést hagynak, s tetszik/ elolvastamot nyomnak a végén! Ezen nem tudnánk változtatni!? Mi lenne, ha ennél a fejezetnél, mindenki megmutatná magát?:D Esetleg, mi lenne, ha írnátok egy komit? Mondjuk, ma azt írjátok le, hogy mi volt a kedvenc részetek a fejezetben, nevettetek, sírtatok, nem tetszett, stb:)



19.fejezet.


-Anyu ez nem az aminek látszik - próbálta kimagyarázni Berti - Tudod én el akartam mondani.
- No, de kislányom, tudod te még kicsit fiatal vagy a fiúzáshoz.
- 15 éves vagyok! - fonta karba mellkasán karjait Berti - És, amúgy, nem én vagyok az egyetlen, akinek 15 évesen pasija van - Ekkor rám és Hannára nézett.
- Ti is? - döbbent le Erica - Hanna,Lizzie? Várjatok kitalálom, Lizzie Liammel melegedett össze az utóbbi időben, Hanna pedig Niallel?!
- Erica, te isten vagy - tapsolt önfeledten Louis - Nekem miért nem megy ilyen jól?
- Köszönöm Louis,  tudod nekem volt idő kiismerni a csajokat.
- Ezzel azt akarod mondani hogy én nem ismerem őket eléggé? - vont le hamis következtetést Louis.
- Istenem Louis könyörgöm, ne csináld ezt, nem így értettem te is tudod jól.De ti lányok, édesanyátok tud erről?
- Anyu tudja Liamet és Niallnek Hannát is - közöltem, majd elmosolyodtam.
- Igen? - csodálkozott Erica - Akkor úgy néz ki hogy csak az én kis Bertikém titkolgatta a barátját a tulajdon édesanyja előtt.
- Anyu mondom, hogy el akartam mondani - védekezett Roberta.
- Késő kincsem, késő - válaszolt édesanyja.
- Kérlek anyu, fogadd el, és bocsásd meg nekem hogy nem mondtam el! - könyörgött Berti.
- Tudod mit ?- vett fel Erica arca egy mosolyt - Most az egyszer, de tényleg csak most, megbocsájtom, hogy nem mondtad el, de csak akkor ha megígéred hogy máskor elmeséled bármi is van bárkivel - kötötte lánya lelkére.
-Igen, megígérem először te fogod megtudni - Erre a válaszra Hannával közösen köhögni kezdtünk.
-Oh, persze természetesen Lizzie-ék után - kacsintott Berti.
-Így már más - mondtam.
Miután ezt a beszélgetést is sikeresen letudtuk mindenki hazamenet.Hanna is a saját lakásukba, és mi is.

Roberta meg otthon maradt Harryvel mert Erica szerette volna megismerni lánya barátját.
Abban a 3 percben mikor hazafelé ballagtunk Louis, Liam, Zayn és Niall énekeltek nekem.
Valami ír népdalt.
Igaz hogy én is ír vagyok, de nem ismerem. Lehet, hogy ismernem kéne, de nem ismerem.
Csak az a kérdés hogy ők ezt honnan tudják?! Mármint, itt Liamre, Zaynre és Louisra gondolok.
Mivel az természetes, hogy Niall tud ír népdalokat, de hogy a többiek..
Otthon Niall eljárt egy ír nép táncot amihez én is csatlakoztam a többiek meg csak nevettek,apu is csak nézett hogy mi a fészkes francot csinálunk.
- Gyerekek, jó hogy nem tartotok tánc verseny- nevetett apu ránk nézve.
- Apu, ez egy remek ötlet, így is előttünk még a délután - lelkesedett Niall.
- Előttünk a délután? - kérdezett vissza Liam - Este 5 óra van.
- Probléma? - Niall - Akkor is tarthatunk tánc versenyt nem kell feltétlenül ír nép táncnak lennie csak tánc legyen.Kettes csapatokat alkotunk és így megcsináljuk.
- Jó - válaszoltam -Én Louissal leszek egy csapatban! - kaptam el a srác kezét, mire Ő érdekesen nézett rám.
- Miért nem velem? - lett csalódott Liam hangja, s lerogyott a kanapéra.
- Láttalak már táncolni - nevettem .
- Köszi..
- Jó akkor én leszek Zaynnel - Niall
- És én?-kérdezte szomorúan Liam.
- Te leszel a zsűri, apu mellett !
Ez volt a végszó.
Én Louissal lementem a garázsba, és ott találtunk ki egy koreográfiát.
A végére végül is egész jó lett.Mondjuk Louis ötlete a dupla szaltóról és a tripla szaltó spárgába érkezésről nem valósult meg.
- De Lizzie..tudom hogy tudod a spárgát.Csináld már meg.
- Louis 5 éve nem spárgáztam, fel tudod te ezt fogni hogy mennyi idő ezt kilazítani?
- De ahj, ne hazudj már nekem én tudom hogy tudod.
- Könyörgöm Louis! Most komolyan mutassam meg,hogy nem tudok? Komolyan azt akarod, hogy szétszakadjak? - dramatizáltam túl a dolgot, mire Lou felsóhajtott.

-Engem nem hatsz meg a kiskutya szemekkel - mondta közönyösen - Na mutassad, és nem hinném hogy szét fogsz szakadni.
Én engedelmeskedtem. Elég érdekes volt, elkezdtem lefelé csúszni a földön de fél úton elakadtam, és oldalra borultam. Louis, majd megszakadt a nevetéstől.
- Mondtam, hogy nem tudok - nevettem el magamat én is.

- Készen vagytok? - jött a hang fentről.
- Nem!! - kiáltottam vissza.

Körülbelül egy olyan fél órát vacakoltunk még, mire sikerült egy épkézláb koreográfiával előrukkolni.Louis olyat táncolt benne, hogy az csak na.Felmentünk a nappaliba apu és Liam már a fotelben ült.
Úgy döntöttünk, hogy én és Louis kezdjük a versenyt.Szerencsésen rontás nélkül előadtuk koreográfiánkat.
Utánunk Zayn és Niall is előadták produkciójukat.Niall a végén járt egy kis ír táncot is.Apu és Liam tanácskoztak egy negyed órát, hogy ki is volt a jobb.









- Nos -kezdett bele apu - Megvannak az eredmények !
- Úr isten, ne beszélj már így -emelte maga elé kezeit Louis  - Tiszta x-factor fílingje van így a dolognak.
- Rám törnek a régi emlékek - Zayn szívére emelte a kezét, s színpadiasan felsóhajtott.

- Uh, annyira jó visszaemlékezni milyen ízletes marha pörköltöt ettem én ott, és a tárkonyos csirke levesük hmmm...- álmodozott Niall csöndben.
- Ez mind gyönyörű, de nem térhetnénk vissza arra hogy ki nyert?
- Na szóval, és aki 2012-ben megnyerte a Horan ház tánc versenyét az nem más mint......... - emelte meg a hangját.
- Állj, állj, állj! - szólt közbe Liam, mire mindenki unotta szemet forgatott - Biztos tudni akarjátok?
- Tutkóka! - válaszolt Loui szellemesen - Na! Köpjed már!
- És a nyertes, nem más mint ......

Little Horan ~ Chapter. 17.


Sziasztok!
Egy kis infó: A következő fejezetek, nem lesznek annyira hosszúak, mint az előzők, sajnálom. :)
Kérek szépen ehhez a fejezethez megjegyzéseket, és lehet használni a tetszik, illetve nem tetszik, elolvastam pipákat a fejezet végén! Feliratkozni se felejtsetek el. Szavazni is lehet!



17.fejezet.



Apu felhívta az orvost aki azt mondta, hogy kijön.
Szerencsésen ide is ért csak egy volt a gond. Nem 2 óra múlva kellett volna jönnie.
Na mind egy az a lényeg, hogy megvizsgált, és kiderült, hogy nem vagyunk tesómmal halálos betegek, ez csak egy sima influenza, és el kell különíteni minket.


***

1 hét telt el a veszekedés, és a betegeskedés óta. Roberta, és Hazza kibékült.
Anyu még mindig nem jött haza állítólag a nagymama állapota csak rosszabb lesz napról napra.
Nagyon sajnálom szegény nagymamát. Nem tudom mi lesz anyuval ha meghal.
- Lizzie élsz? - rázta meg Liam a vállam.
- Nem már meghaltam - válaszoltam.
- Jézusom, ne mondj ilyeneket - húzott, magához, majd ajkát az enyémre helyezte.
A csók után, kézen fogva indultunk el Robertáék háza felé, hiszen ma kerti parti lesz náluk.

- Siessünk, szinte már érzem a grill illatát - húzott gyors léptekkel maga után Liam.
- Nem töltöttél kicsit sok időt Niallel?
- Nem tudom, lehet, hogy megártott a levegő - rántotta meg a vállát.
Mikor beértünk Robertáékhoz, elengedte Liam a kezemet, és ment segíteni Niallnek.
Niall egy szakács sapkában, és fehér kötényben állt a grillsütő előtt. elég érdekes látvány volt.
- Segítek - lépett Zayn mellé Liam, s együtt elkezdték megteríteni az asztalt.
- Most nézd meg! Hát nem aranyosak? - lépett mellém Roberta, s kezét a vállamra helyezte - Milyen kis szorgosak.
- De! Tényleg azok!
- Gyere hozzuk ki az üdítőket - mutatott Berti a ház felé.

Nevetve jöttünk ki a házból az italokkal a kezünkben.
- Sziasztok ! - futott be Hanna is.
- Na végre! - szaladt hozzá Niall - azt hittem, már nem is jössz.
- Hanna, gondolom Niall csak neked öltözött ki így! Tetszik?
- Csodálatosan festesz - csókolták meg egymást, Niall pedig visszakullogott a sütőhöz, és folytatta a sütést.

Miután elkészült a kaja, mind asztalhoz ültünk. Én Liam, és roberta közé kerültem. roberta másik oldalán Harry ült, Harry mellett Zayn, Zayn mellett Louis, Louis oldalán pedig Hanna, s Hanna mellett Niall, s a kört bezárólag Niall mellett Liam.
- Ez nagyon finom, igazi mester vagyok ! - dicsérte magát csámcsogva Niall.
- Elismerem, haver! ez valóban finom lett! - veregette meg Liam Niall hátát.
- Nem töltötök ti kicsit sok időt egymás társaságában?
- Nem - felelték egyszerre.
- Aha, látom.
- Maradj csöndben, húgi, és inkább egyél te is! - idézte felém szavait Niall, majd jóízűen lakmározott tovább. Nagy nehezen rávettem magamat az evésre, s én is táplálkozásba kezdtem.


Evés után, mindenki jóllakottan elterült a fűben, ki-ki saját párjával. Louis, és Zayn pedig elmentek fagyit venni.
Liam lehuppant mellém a zöld pázsitra, és magához húzott.
Niall, és Hanna a diófa alatt terültek el, Harry, és Berti, pedig pár méterre tőlem, s Liamtől.
Hátradőltem a fűben, s felnéztem a kékellő égre.
Gyönyörű volt, a felhők egymás után haladtak el.
- Nézzétek, az úgy fest, mint egy pénisz! - kiáltott fel Harry vihogva, és eszeveszett nevetésbe kezdett.
- Köszönjük, hogy ezt megosztottad velünk, de máskor inkább tartsd meg magadnak - szólt neki Hanna durván.
- Ez sem változik - sóhajtott Liam, majd mellém feküdt, s kezeinket összefonta.
Lassan egy óra is eltelt, mikor Louis, és Zayn megérkeztek. Louis arcán a rémültség tükröződött.
- Gyerekek! Borzalmas dolog történt ...

Little Horan - Chapter 16.


Sziasztok!Örültem a megjegyzéseknek:) Köszönöm az olvasókat is, nagyon örültem nektek:) <3 Ide is várok megjegyzéseket,, másoljátok be a kedvenc részeteket, vagy nem tudom :) 
Jó olvasást!



16.fejezet.



- Mi az, hogy olyasmi ? - hüledezett Zayn.
- Hát olyasmi, csak kapcsoljad már végre! - ez volt a végszó, Niall odakapcsolta a tv-t ahol egy szőke csajszi beszélt.
"Legújabb hír forrásaink szerint Harry Styles a egyre feljebb törő One Direction tagja, egy szőkés barna hajú lánnyal kapták lencse végre.Amint látták a paparazzók ez nem baráti kapcsolat."
- Hogy mi? - döbbent le Berti aki ebben a pillanatban lépett be az ajtón.

- Én mondtam, hogy ne az utcán csináljuk - rázta rosszallóan a fejét Hazza.
- De honnan tudtam volna hogy a hátsó kertünkben ott vannak a paparazzók? - vágott vissza Berti.
- Jó, mindenki nyugodjon meg, és most mindenki vegyen egy mély levegőt, majd üljön lótusz ülésbe - próbálta oldani a hangulatot Louis, majd meg is csinálta.

- Mi van veled ma? - kérdeztem.
- A helyes útra tértem!
- Mi a fészkes fene folyik itt? - érdeklődött Hanna, akinek még nem állt össze a kép.
- Csak olvasd el azt az újságot - nyomta Hanna kezébe apám a heti lapot.
- Abba is benne van ? - tört ki Harry, és kitépte Hanna kezéből az újságot.
- De mégis mi van benne?
- Nézd a képet, nézd már, hát nem látod?!-nyomta Harry, Hanna fejébe az újságot.
Látszott Harry-n, hogy nagyon ki van borulva ettől.
- Jó, oké látom nyugalom - próbálta nyugtatni Hanna.
- Nincs nyugalom - folytatta jajveszékelését Harold.

- Amúgy meg miért nem vállalhatjuk fel a kapcsolatunkat, miért rejtegetsz engem? - érdeklődött Roberta könnyes szemekkel.

-Hát öhm ,öhm ,öhm.. tudod az úgy van, hogy..ez most nem fontos - idegeskedett tovább Harry.
Erre Roberta sírva kirohant a házból, Hanna meg utána.
Én csak néztem a történteket.
- És akkor én még Seherezádét akartam nézni - vigyorgott Niall, mint egy tejbe tök.
- Te barom állat! - ordibáltam Harryvel, mint aki meg sem hallotta Niall szavait - Most pofán vágnálak, de beteg vagyok - Nagy nehezen feltápászkodtam.
De hiába mert ,ekkor már Liam előttem volt.
- Ülj csak vissza, majd én-lökött vissza a helyemre.
- De.. - kezdtem volna.
- Semmi de..pszt - tette kezét a szám elé.
Odament Harryhez, és kis pofont adott neki.Nem fájhatott.
- Bocs, de ez még nekem is fájt amit mondtál Robertának - rázta a fejét Liam.

Én eközben újra megpróbáltam feltápászkodni és el akartam indulni Robertáék után, de megint vissza lettem taszítva.
-Majd Hanna megoldja - közölte nyugodtan.
- De nem-makacskodtam.
- De,de.
- De nem.
- Jó akkor menj ahova akarsz - adta fel a harcot makacsságom ellen Liam, majd arrébb állt utat engedve nekem ezzel.

Végre felállhattam.
Mondjuk a hányinger kerülgetett, de azért felmentem a szobámba és felöltöztem, ezek után le a nappaliba, majd ki a bejárati ajtón.
- De tiszta beteg vagy, ne menj már!-kiabált utánam Harry.
- Kuss nem érdekelsz te érzéketlen fatuskó - Ez jól hangzott-döntöttem el magamban, s elindultam Bertiék háza felé.
Robertát és Hannát a hátsó kertben a diófán találtam meg. Szegény Roberta rázkódott a sírástól.
- Gyertek már le - kiabáltam gyenge hangon.
- Te meg mit keresel itt? - lepődött meg Hanna.
- Hát utánatok jöttem - közöltem, mivel elég furán néztek rám - Nem maradok ilyen érzéketlen fickóval egy légtérben.
- Oké - szipogta Bertus.
- Na de gyertek már le, még mielőtt jönnek a kis rókák.
- Te is egy akkora marha vagy! - mondta Berti szomorúan - Beteg vagy, és idejössz.
- De, hát mondtam miért jöttem!
Erre végre már lemásztak a fáról és Berti leült a fűre, Hanna meg mellé.
Én meg ott maradtam ahol voltam, nehogy megfertőzzem őket.
- Most akkor haragszol Haroldra? - váltottam témát.
- Nem tudom - felelt.
ebben a pillanatban jelent meg Harry, fejét lesunyta, majd zöld szemeit Robertára emelte. Arca, ami általában mosolyog, most mélabús volt.

- Te! - ezt nekem címezte - Húzzál haza, azt üzeni apád, és még azt is hogyha magadtól nem mész, érted jönnek.
- Na én húztam.. - köszöntem.

- Én is megyek, magatokra hagylak titeket - tápászkodott fel Hanna - De Harold, ha meg mered újra bántani - nézett ördögien Harryre Hanna - Akkor....ne tudd meg mi lesz.
- Nyugi kislány - erre nagyot néztem, majd végleg elindultam haza Hannával az oldalamon.
- Szerinted kibékülnek? - néztem rá.
- Szerintem igen!

A beszélgetés ezzel befejeződött.
Hanna úgy döntött, hogy hazalátogat a szüleihez, és nővéréhez Zoey-hoz.
Én csak bementem a házunkba, és levetettem magam a kanapéra beteg testvérem mellé.
- Kisasszony - jött ki apa a konyhából -  Hogyan is képzelted hogy kiteheted innen a lábad?
- Így - közöltem  váll rántva - Csak levegőzni akartam. Tudod a beteg szervezetnek kell a friss levegő, megjegyezném itt eléggé oroszlán szag van.
- Ez megeshet, hisz pasik vagyunk - mondta Louis csukott szemmel, aki még mindig lótusz ülésben ült.
- Akkor....- vágtam volna vissza, mikor hirtelen jött a kis róka és szaladnom kellett.
A fürdőből kijövet már csak egy szavam volt mindenkihez:
-Orvost!



Little Horan ~ Chapter. 15.


Sziasztok! Meghoztam a friss fejezetet! Örültem a 7 megjegyzésnek, ami az előző fejezethez érkezett, mert most nem osztottam meg a facebook oldalamon, csak a csoportban! :) Aki olvassa, az gondolom lementette könyvjelzőnek, stb.:) Kérhetek ide, 8 kommentárt? (Ha több, nem baj!) Mondjuk, írjátok le, hogy melyik volt a kedvenc részetek a fejezetben ! :)




15.fejezet.

*Lizzie szemszög*


Elindultunk lefelé a nappaliba Robertával.Amikor le akartunk lépni a lépcsőről, hirtelen  rohant felénk, és húzott fel a szobámba minket.
- Csajok! - lihegett.
- Hanna, nyugalom mi történt ? Támadnak az oroszok? - kérdeztem meglepetten.
- Nem, nem és nem, sokkal jobb!
- Mondjad már! - lett izgalommal tele Roberta hangja.
-Összejöttünk - nyögte ki végül kezeit tördelve, mi pedig összemosolyogtunk Bertivel.
- Ez fantasztikus - öleltük át egyszerre Bertussal.
- Na de most.. - bontakoztam ki az ölelésből - Megyek, beszélgetek kicsit a bátyámmal! Niall, gyere cica!
- Lizzie, te ittál? - hallottam meg Niall rekedtes hangját, mikor leértem a nappaliba.

- Ja -válaszoltam legmán - Úgy körülbelül 2 pohár vizet, és 1 pohár narancs levet.
- Nagyon vicces vagy húgi! - forgatta szemeit.
- Tudom - vigyorogtam rá, majd helyet foglaltam a kanapé előtt a földön, s feléje fordultam.
- Nos..-kezdtem bele - Hanna, az új hitvesed?
- Milyen költői ma valaki, és öhm igen...
- Nagyon örülök nektek - mosolyogtam rá - De.. - a hangom ördögien csengett - Ha meg mered bántani - hajoltam közelebb arcához és mélyen testvérem szemébe néztem - Sült krumplit csinálok belőled, és én magam eszlek meg.
-azt szeretem - csillantak fel mély kék szemei - És oké, nyugodj meg! Én rendes állampolgár vagyok!
- Az! - pacskoltam meg az arcát, majd intettem neki, és elhagytam a nappalit.


Az emelet felé indultam, de meghallottam egy sikítozást az udvaron.
Várjunk csak, udvar? Hogy kerül Hanna, és Roberta az udvarra?
Teljesen mind egy, megnézem! - sóhajtottam fel a gondolatra, majd indultam meg az udvar felé..
- Mit visítoztok? - vontam Őket kérdőre.
- Csak egy béka - mutogatott a szerencsétlen idegenre Hanna.
- Úgy tudtam állat barát vagy ! - nézet Hannára, majd felemeltem a zöld jövevényt - Megyek megmutatom a fiúknak - vigyorodtam el egy hirtelen ötlettől vezérelve, s indultam be az állatkával.
Mikor felértem az emeltre megkerestem a srácokat, akik éppen a fürdőben mosták az arcukat.
- Nem jön le ez a sok festék - hallatszott Zayn nyavalygása. Erre kitártam a fürdőszoba ajtót, a fiúk hirtelen, egyszerre ugrottak hátra.
- És mi van ha meztelenek vagyunk? - tátotta el a száját Louis.
- Akkor azok vagytok, na nézzétek, mit hoztam nektek! - tartottam az orruk alá a békám.
- Jézusom! - kiáltott fel rémülten Louis, majd beállt a kádba.
- Lizzie, vidd innen, ezt a szörnyet! - emelte kezeit maga elé védekezően Zayn.
- Komolyan féltek ettől a kis állatkától - húzta rajta végig az ujjat.
- Még fertőzést is kaphatsz tőle ! - magyarázott Liam - Tedd azt le, most! - hangsúlyozott ki minden egyes szót.

- Lizzie! Mi tiplizünk! - kiabált fel Roberta, én csak intettem nekik egyet az ablakhoz lépve, Ők pedig mosolyogva távoztak.
Ezek után kimentem a fürdőből, újra magára hagyva a 3 srácot, a békát kitettem a kertbe, én pedig kezet mostam.
Bementem a nappaliba.
Niall éppen valami tv-t nézett, s magában dúdolgatott.
Éppen a nappalit analizáltam, a kék kanapét,és azt a sok gyermekkori képet ami a kandallónál állt, mikor az ajtó kinyílt, és belépett rajta valaki. Kíváncsiságom utat tőrt magamban, így elmentem megnézni ki az.
Apu?Nem anyunak kellett volna jönni?
- Szia apu - köszöntem neki.
- Szia kicsim - jött ide, és nyomott puszit a homlokomra.
- Hát te? Hogy hogy itthon vagy? Neked nem üzleti úton kéne lenned? - hangomból ki lehetett hallani a döbbenetet.
- De, csak valakinek vigyázni kell rátok, míg édesanyád kiutazik Amerikába a nagymamához.
- Miért mi van vele? - Erre a kérdésemre már Niall-t is érdekelni kezdte a téma, ő is kijött a szobából és mellém állt.

- Úr isten kisfiam te hogy nézel ki? - nyíltak tágra Apu szemei.

- Beteg - tudtam le a dolgot egy szóban.
- Oh  valóban? Tegnap még nem volt semmi bajod tudtommal, anyád azt mondta minden rendben van, de úgy látszik tévesen hitte.
- Igen, ma jött ki rajtam  - válaszolt hajába túrva.
- Na, de, visszatérve az eredeti témánkra. Anyu hol is van? - érdeklődtem  már már kevés idegzettel.
- Amerikába utazott a nagymamátokhoz, mert beteg lett , s ott kell maradni egy jó ideig, így én leszek a gyámotok - vigyorodott el apu újra.

- Oh te jó ég - csapott a homlokára Niall, majd visszament a nappaliba, s lefeküdt a kanapéra . Még motyogott valami olyasmit hogy "Nem elég hogy beteg vagyok még ez is itt van", vagy valami hasonlót .Ajaj, ez rosszul kezdődik. Apu nem tud rólam, s Liamről, s ismereteim szerint Hannáról, és Niallról sem.
- Most akkor szabadságon vagy?

- Azon biza !
Ezt a hírt gyorsan szétkürtöltem a fiúk körében.
Liam teljesen be volt ijedve, hogy apu kinyírja, Zayn csak egy váll rántással felelt a hírre Louis ugyanígy, Harry meg csak bólogatott.

Felmentem a szobámba, s leültem az ágyamra majd kis gondolkozás után úgy döntöttem hogy elmegyek zuhanyozni.
Jó volt felfrissülni így estére.
Mondjuk még csak este 7 óra van, de akkor is jól esett.

Ezek úgy döntöttem, hogy lemegyek a nappaliba a többiekhez .Mikor leértem, egy árva lelket sem találtam ott, viszont a garázsból hatalmas zene hallatszott fel.Na apu megint az óriási hangfalaival kérkedik, érzem!
A garázs felé vettem az irányt, s a jóslatom bevált.

A fiúk a nagy hangfalak mellett álltak és csodálták.
- Na és ezt hogyan raktad össze? - kérdezte érdeklődve aputól Zayn.
- Kivettem a fiókból az erősítőt ,és összedugtam a hangfallal és nézzétek fiúk még van itt mikrofon is - majd azt is elővette a fiókból és hozzádugta a szerkezethez - Lehet énekelni - nyújtott a srácok felé a mikrofont.

- Én akarom kezdeni - kiáltott fel Harry, s kapálózva a mikrofon után nyúlt.

- Nem, mert én! - szállt be Liam a játékba.
- Nem, mert úgyis én fogom én vagyok a rangidős - Louis.
- Tudjátok mit? - hozott fel apu egy ötletet - Énekeljétek el egyik dalotokat.Melyik legyen?  
- What makes you beautiful - lóbáltam a kezemet.

- Kérésed parancs-kacsintott Liam, majd a mikrofonhoz lépett.

Apu szolgáltatta a zenét Liamék énekeltek.
Ez ment körülbelül úgy egy órán keresztül, míg nem valaki őrült módjára nyomta a csengőt, sőt szinte verte.
Felszaladtam a házba és ajtót nyitottam.
- Mi ez a isten verte hangoskodás? - állt előttem egy papucsos, szakállas dagadt ember köntösben.

- Itt van a One Direction - válaszoltam egyszerűen.
- Az meg mi?Valami szekta?
- Nem a tini lányok kedvencei - közöltem - Kérem hagyja őket gyakorolni.
- Engem nem érdekel semmi féle Kos Mirekson. Engem az érdekel, hogy tudjak nyugodtan aludni, és örülnék ha édesapád nem üvöltetné a hangfalait.
- Esetleg van valami probléma ? - jelent meg mögöttem Niall.
- Te, te, te, te ? - a szomszéd szinte tapsikolt, és ugrált - Te vagy a lányom férje! - mutatott Niallre. Szegény elég érdekes fejet vágott.

- Tessék? - kérdezett vissza.
- Igen te vagy a kedvence, abból a valamiből, és minden nap bömböl a őő tudjátok az a cuci..
- Cuci?
- Az a baby you light up my world like nobody else - énekelte.
- Honnan tudja a szöveget? - döbbent le Niall.
- Ezt hallgatom egész áldott nap, és most is ez szólt tőletek. Na mind egy, akkor hagylak titeket, mert még a lányom kinyír, hogy bántottam azt állítólagos férjét aki a szomszédunk.
- Öhm viszlát - mondtuk még mindig lefagyva Niallel egyszerre.
- Ez fura egy ember először azt akarja hogy kapcsoljuk ki a zenét most meg elmegy egy szó nélkül?! - néztem Niallre.
- Egyetértek.
Visszamentünk a garázsba, ahol elmeséltük a történteket a többieknek.
Apuék csak röhögtek egy, jót majd folytatták eddigi tevékenységüket.
Én úgy döntöttem, hogy elmegyek ma korán aludni.
Nagyon kifárasztottak az utóbbi napok.
Fel is mentem a szobámba be az ágyba és már aludtam is.

Hirtelen ültem fel az ágyamban.
Az órámra néztem, ami hajnali 3-mat mutatott, szörnyen szédültem, és hányingerem volt.
Lehet, hogy én is elkaptam Nialltól a betegséget, sőt biztos. Olyan gyorsan pattantam fel, és szaladtam a fürdőbe ...
Igen ez már tuti biztos. hogy én is elkaptam.

Visszamentem a szobámba, s helyet foglaltam az ágyamon.
Kicsit elgondolkodtam rajta, hogy szóljak-e apunak, vagy ne, esetleg valaki másnak, de arra a döntésre jutottam, hogy megkeresem Liamet, és neki kipanaszkodom magamat.
Ismét felálltam, s elhagytam a szobámat. Mihelyt a vendégszoba elé értem, halkan kinyitottam az ajtót, s beljebb léptem.
Szerencsére Liam aludt a földön, legközelebb az ajtóhoz.
- Liam - löktem meg kicsit, mire Ő kómásan kinyitotta a szemeit, s felült.
- Mi a baj? - szólalt meg rekedtes, fáradt hangon.
- Nem érzem jól magamat! Gyere aludj velem kérlek ! - fogtam meg a kezét, mire Ő elmosolyodott, s szó nélkül követett vissza a szobámba.
- De, mi bajod? Vagyis mit érzel?
- Az előbb dobtam ki a taccsot - fogalmaztam kegyelmesen, majd bebújtam az ágyamba.
Liam is odajött mellém, és magához húzott, én a vállára hajtottam a fejemet, s szememet becsuktam.
- Szegény! Ez biztos a béka miatt van!
- Valószínű - feleltem fáradtan, majd behunytam a szememet.

***

Reggel egy ajtó csapódásra ébredtem.
- Jó.. - hallottam meg apu elfúló hangját - Hát itt meg mi folyik?
Óvatosan kinyitottam a szememet, Liam pedig megszeppenve ült mellettem.
- Ez nem az aminek látszik ! - próbált magyarázkodni barátom, én viszont csendre intettem.
- Apu, eddig nem mondtam, de mi együtt vagyunk! - mutogattam Liam-re , majd megfogtam a kezét.
- Hát, ez, én erről eddig miért nem tudtam? - jajveszékelt apu.
- Most már tudsz! Nyugalom, Liam rendes!
- Rendben, ahogy gondoljátok - hagyta ránk, majd elhagyta a szobát.
- Hú, - fújta ki tüdejéből Liam folyamatosan a levegőt - Azt hittem itt van végem ! - nyelt egy nagyot.
- Nyugalom ! - pacskoltam meg a combját, s hirtelen felpattantam. Ez  rossz ötletnek bizonyult, rendesen megszédültem, s ha Liam nem kap el a földön terülök szét.
- Megvagy?
- Persze, csak nem érzem jól magamat!
- Mehetsz le Niall mellé a nappaliba , még mindig haldokló félben van!
- Ez egyszerűen leírhatatlanul fantasztikus - dramatizáltam - Megfagyok - tört rám a felismerés, hogy remegek, majd kibontakozva Liam karjai közül felvettem egy meleg pulcsit, s egy puha takarót csavartam magam köré.
Óvatos léptekkel indultam meg kifelé a szobából, majd kint levetettem magamat a kanapéra.
- Hát te? - érdeklődött felhúzott szemöldökkel apu.
- Elkaptam Nialltől - sóhajtottam lemondóan.
- Jaj, szegénykém! Húzzuk ki a kanapét, úgy elfértek rajta ketten!
- Rendben - álltam fel nagy nehezen, apu pedig kihúzta, s vissza ülhettem.
-Miért van kihúzva a kanapé? - csodálkozott Niall, miközben lejött a lépcsőről.
-Nőtt a betegek száma, ha jól hallottam - sétált be Louis egy spray-vel a kezében.
- Miért, ki beteg még rajtam kívül?-csodálkozott.
Én erre színpadiasan beálltam egy pózba, de pont akkor jött a ki a tegnapi vacsi.

A fürdőből kijövet találkoztam Louissal, aki rémült tekintettel a falhoz tapadva osont el mellettem.
- Nem vagyok tetves - hajtottam le a fejemet.

- Tudom, de fertőző igen. Én nem lehetek beteg.. - fújta azt a hülye spray-t a pofámba.
- Ez mitől ilyen büdös te barom? Mi van ebben? - ordibáltam vele, mire Ő megszeppent pillantásával jutalmazott.

- Fertőtlenítő van benne, te zsebaladin!
- És akkor te vagy a Jázmin herceg nő?szálltam be a játékba, Ő pedig csak bólintott.
- Alakom meg van hozzá - s játékosan bedobta magát, egy topp modell pózba.
- Chh..- orromat felhúzva elsétáltam mellette, le a nappaliba.
- Mi volt ott fönt? - döntötte oldalra aranyosan a fejét Liam.
- Tudod, Louis drágával ma valami nincs rendben - motyogtam, s levetettem magam a kanapéra bátyám mellé.
- Édes húgom, ha már a karfa mellet tehénkedsz akkor meg tennéd hogy odaadod a távirányítót? -mosolygott rám - Tudod hogy szeretlek.
- Oké - és odadobtam neki - De nem nézünk Sheherezádét! - néztem rá szúrós tekintettel.

-Ó, ne már, de ma derül ki, hogy Eszmeráldá igent mond-e Emanuelnek - szomorkodottt Niall

- Nem érdekel, majd a neten megnézed!
- Oké - egyezett bele .
Ekkor hirtelen a laptop elől előugrott Harry. A szív bajt hozta rám.
- Most!Gyorsan! 5-ös csatorna valaki váltsa már gyorsan! - szaladt ide-oda.
- Nyugi tesó mi a baj? - értetlenkedett Liam - Csak nem balhé ?
- Valami olyasmi..



Little Horan - Chapter 14.


Sziasztok! Köszönöm az előző fejezethez a aranyos kommenteket! Ide is lehet továbbra is megjegyzést dobni! Jó olvasást! :)



14.fejezet.


Felhúzott szemöldökkel tekintettem az előttem álló  méz szőke hajú, kék szemű lányra.
- Ti meg mi a fenét műveltek? - ordítozott velünk.
- Öhm.. - erre nem igazán tudtunk mit mondani.
- Te ki vagy? - kérdeztem meglepetten.
- Liam felesége - ordította a képembe, mire azt hittem felpofozom.
- Micsoda? - nevetett fel Liam.
- Igen a felesége vagyok már vagy 2 éve, és van 3 gyerekünk, erre  te megcsalsz? - magyarázott nagyban Liamnek. Szegény azt sem tudta, mit csináljon.
- Mi van itt? - jött ki a házból Louis.
- Ez a lány azt állítja, hogy Ő Liam felesége több, mint 2 éve, és van 3 gyerekük! - mondtam Louisnak a történteket.
- Liam nem is tudtam hogy van feleséged..
- De látod Louis... van, és gyerekeim is! Sőt, ha jobban belegondolok, nem is ismerem a gyerekeim! Hogy is hívják őket?
- Carol, Jamie és Matthew! - visított, szinte már sírva a lány - Azt mondtad, hogy szeretsz!
- Ez klinikai eset! - forgattam a szemeimet.
- Te egy Liam fan vagy? - kérdezte Louis még mindig meglepetten.
- Nem! - tiltakozott a szőke - A felesége vagyok!
- Ez mind szép, és jó, de mi éppen elmenni készültünk!
- Te megcsalsz ezzel a .. - de a mondatot nem fejezte be - Na, gyere ide szerelmem! Menjünk el innen ! - indult meg Liam felé, mire én egy magabiztos lépéssel beléptem barátom elé.

-Na álljon csak meg a menet! Egy! Cica bogár Liam az enyém..Kettő! Ha még egy lépést közelebb jössz kihívom a rendőrséget...és Három!Tipli van, mert esküszöm belelógatlak a Temzébe!

A lány, csak eltátotta a száját, majd kezeit karba fonta mellkasán, és seggét rázva elvonult, vissza sem nézett.
- Szerintem, hagyjuk ezt a sétát! - motyogta Liam.
- Azta, ügyes vagy kislány! - bólintott elismerően Louis.

- Köszi - kuncogtam fel.
- Rendesen megmondtad neki!
- Hát most ..
- Ügyes kislány - rántott magához Liam, majd megcsókolt.
A csók után bementünk a házba mindannyian.

-Te Lizzie mi volt ez a hatalmas üvöltözés? - kérdezte Niall megszeppenve, mikor beértünk a nappaliba.
- Csak egy fan - legyintett Louis.
-Oh, akkor semmi komoly, na én alszom egyet megkérhetlek titeket hogy kicsit toleráljátok..?
- Persze - válaszoltam, majd megfogtam Liam és Louis kezét is és kirángattam őket szó szerint a nappaliból fel a szobámba.
Mivel eddig Zayn is a nappaliban volt így ő is parancsomra utánunk jött.
Hanna, pedig Niallel maradt.
Mihelyt felértünk a szobámba leültettem őket sorban az ágyam szélére.
- Nos, fiúk mivel a babázós korszakomon ami egy, két évvel ezelőtt volt, nem engedte Niall, hogy beöltöztessem őt király lánynak így most megteszem veletek.
- Lizzie ne viccelj már hány éves vagy? - nevetett fel Zayn erőltetetten.

- 15! Egyéb sóhaj?

A 3 fiú megszeppenve ült az ágyon, én meg szépen elővettem minden féle festéket rúzst, és kence-ficét.

Először Louissal kezdtem, szép kislány lett belőle, majd Zaynnel folytattam,belőle is szép kislány lett.
Mikor Liam-hez értem szegény teljesen meg volt rökönyödve, hogy olyan lesz, mint Louis. De nem volt menekvés. Megpacskoltam az arcát, majd elkezdtem festegetni.


Mikor bejeleztem Liamet, minden fiú fejére, egy szőke parókát tettem.
Ez a hadművelet pontosan 2 órámba tellett, így hát gondolom Niall már felébredt.
Leindultam a 3 cica babámmal a nappaliba, igazam lett..Niall tényleg felébred.
Mikor felénk nézett szegény ugrott egyet.
- Ti hogy néztek ki? - hunyorgott a srácokra.

- A kishúgod kiélte rajtunk kislány énét.
- Azt látom, de miért engedtétek meg neki? .
- Mert én olyan cuki vagyok - közöltem, s felvettem egy cuki mosolyt.
Erre a fiúk csak megrázták a fejüket.
- Lemoshatjuk? - Liam.

- Nem.. - kuncogtam fel.
Ebben a pillanatban lépett be a házba, Roberta és Harry. Mikor Harry körbenézett, és meglátta a srácokat röhögni kezdett, de nagyon.

- Látom Lizzie unatkoztál - vigyorgott rám Berti, én erre csak egy bólintással válaszoltam.
- Lizzie megkérhetlek, hogy hozzál nekem egy pohár teát? - Niall.
- Persze - Épp indultam volna a konyhába, de Hanna megelőzött.
- Tessék Niall - mondta, majd a kezébe nyomja a poharat.
- Ohh köszönöm.
Aranyosak voltak ketten, szerintem összeillenek.
Úgy vigyorogtak egymásra, hogy azt szavakba sem lehet önteni.
Csak felsóhajtottam, majd intettem Robertának, hogy kövessen. Felmentünk a szobámba, ott leültünk az ágyamra, s beszélgetésbe elegyedtünk:
- Hát nem aranyosak?
- Kicsodák?
- Hát Hanna, és Niall.
- Ja, de nagyon!
- Na, tök jó lenne, ah egy párt alkotnának!
- Szerintem is - Bertus.


*Niall szemszög*

A fiúk elhúztam valahova a házban, így ketten maradtunk Hannával.
- Miért vagy hozzám ennyire kedves? - néztem fel kék szemeibe, mire Ő fülig pirult.
- Hát, nem lényeges, inkább örülj neki!
- Ó, el sem tudod képzelni, hogy mennyire örülök, hiszen azt hiszem van valami amit el kell mondanom - folytattam már egy fokozattal halkabban.
- Hallgatlak.
- Hanna, én nagyon megkedveltelek!
- Viszont - bólintott egyet.
- Komolyan?
- Halál komolyan ! - bólintott ismét Hanna, majd megfogta a kezemet.
- Gyönyörű vagy! - suttogtam, mire neki leesett az álla.
- Nem is, ne mondj olyanokat, amik nem igazak! - érvelt csöndesen.
- Nem szokásom a hazudozás - húztam feljebb magam kicsit a kanapén.
- Ahogy gondolod - felelt, én pedig közelebb húztam magamhoz.



Kritika #3.

Sziasztok! Ma a friss fejezet mellett gondoltam, hogy hozok pár kritikát, mert az előző fejezetnél említettétek, hogy elhanyagoltam. Sajnálom, csak a blogokkal voltam elfoglalva. Sajnálom, hogy sokat kellett várnotok, de itt van! Próbáltam sok kritikát hozni:)

1.)  Sweet couple

/Kinézet./
Maga a háttér szép, nekem tetszik, viszont a fejlécen a bal oldali Niall, olyan kis nyomott. Össze van nyomva, ami nekem tetszik. Az oldal modulokkal minden rendben van, látszik, hogy foglalkoztál vele.:)

/Történet./

Szerintem, nem sablonos a blog, mivel eddig még nem találkoztam olyan bloggal, ahol a Demi&Niall barátságot/ szerelmi szálat szövögetik.
Jól írsz, tetszik a stílusod is, csak egy bibi van.
Ha van egy párbeszéd.
Például:
- Semmi.. – feleltem, aztán a tekintetem a földre szegeztem. – Nekem soha sem lesz férjem.
Nem kell a 2. gondolatjel elé pont!
Helyesen:
- Semmi - feleltem, aztán a tekintetem a földre szegeztem. - Nekem soha nem lesz férjem. Remélem, hogy sikerült rendesen elmagyarázni.


2.) London 1D and me

/Kinézet./

A kinézete a blognak, nekem nem igazán nyerte el a tetszésemet.Szerintem ez a piros háttér, nem illik a szépen megszerkeztett fejléchez. Felesleges két modul sáv, hiszen nem töltöd ki semmivel. Viszont, egy jó pont, hogy a blogarchivum fölül van.
Mint látom, most mindenki kitesz a blogjára (felülre, vagy alulra) egy ilyen zene lejátszót. Nekem ezzel semmi bajom, csak megemlítettem.  Ez valami hóbort? Persze, nem rossz értelemben, csak feltűnt az előző blognál is. 

/Történet./

Maga a történet egy sablon sztori. A lány elutazik a legjob barátnőjével Londonba. 18 éves, leérettségizett, ismerős. Engem igazán nem fogott meg a blog, sajnálom. Ezer ilyet olvastam már..  Persze, ez nem rossz, de lehetne benne valami, ami kissé egyedivé teszi. Sok a szóismétlés benne. Én látom, hogy sokat foglalkozol a bloggal, meg minden. A fogalmazásod, szinte még nyers. Nincs kidolgozva, csak leírod a dolgokat egymás után. Alapjában véve, nem rossz a blog, csak van még mit fejlődni, s ehhez sok sikert kívánok! :)

3.) I'm in love whit you..'

/Kinézet./

Nem tudtam nem észrevenni, hogy én vagyok a 4069. aki rákattintott a blogodra. ez nálam jó pont. (XD) Csak viccelek. Szóval, a kinézet tetszik, ügyes munka, csak oldalt a modulsávot is ugyan olyanra csinálnám, mint a háttér, de az már nem éppen annyira lényeges.

/Történet./
Neked is ugyan azt tudom írni, mint a legelső kritikához; Nem kell pont a második gondolatjel után!
Alapjában véve tetszik a történet, nem tudok egyebet írni! Ügyes munka, jól fogalmazol!

4.) One Direction with me

/Kinézet./

Nem szeretnék sértődést, de ez valami.. leírhatatlan. Láttam már ennél tragikusabb kinézetet is, szóval, ez még nem mindennek a teteje, de ez sem a legkidolgozottabb. Tudod, ha egy ember/lány/idegen/ olvasó egy blogra téved, akkor először a kinézet fogja meg, s ha az tetszik neki, akkor esetleg beleolvas a történetbe. Harry nagyon édes, meg aranyos, cuki, s még sorolhatnám, de nem blogháttérnek való! Fejléced nincs, ami nekem felér egy nagy nullával, mert szinte alap követelmény egy blognál, hogy legyen fejléc(szerintem).
Az modulsávod hiányos, szinte semmi nincs rajta, csak ami alapból rajta van. Bővíteni kéne a modulsávot, rendszeres olvasók modullal, kedvenc blogjaiddal stb. A kinézeten pedig javítani.

/Történet./

Azt néztem, hogy a fejezeteidnek, még egy rendes címet sem adtál, csak simán elmentetted, úgy ahogy van! Ez, pedig nem a legjobb döntés, legalább egy címet méltass adni annak a fejezetnek.
Neked is elmondom, amit már 2 bloggerinának, nem kell pont a második gondolatjel elé, ezt bővebben kifejtve megtalálod, az első kritikában.
A történeten meglepődtem. Ingyen koncert Londonban? A One Directiontól? ezt ugye te sem gondoltad komolyan? Ilyen, még a mesékben sincsen, nemhogy manapság. Lassan már a levegőt is pénzért vesszük.
De oké, beletörődve ebbe, hogy ingyen koncert lesz, tovább olvastam.. és nem ért meglepetés. Sajnálom, de nem tetszett amit olvastam. A fogalmazásod nem a legrosszabb, és örülök neki, hogy a vesszőhasználatot ismered. További sikeres(ebb) blogolást!

5.)The full moon's curse

/Kinézet./
Szépen megcsináltad, most tetszik, hogy egy ilyen mozaikos kép a háttér, legalábbis nem zavaró :)
Ügyes munka.

/Történet./ Engem kicsit zavar, hogy ilyen vaskos betűkkel írod. Amúgy szépen fogalmazol, nekem tetszik, s folytasd, ne hagyd abba! Neked is szól, amit a legelső kritkában írtam, arról, hogy a második gondolatjel elé nem kell pont!

6.)Written in the stars...

/Kinézet./
Sajnálom, de semmi egyebet nem tudok mondani, mint; Szép, csodás, ügyes, kidolgozott. Gratulálok!

/Történet./

Pontosan ugyan olyan jó, mint a kinézet. Neked is csak annyit mondanék hogy a második gondolatjel előtt nincs pont.

Sajnálom, hogy ilyen rövidke lett, de nem tudok mit írni!



Sajnálom, ha valakit megbántottam, én szívemből szóltam! Remélem, hogy nem lesz ebből sértődés. TI kértétek.
xx L.T.P.~